Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Attila: Iskolai ünnepek és megemlékezések a Horthy-korszakban (Ünnepnapok a Szigetvári Magyar Királyi Állami „Rezső" Polgári Fiúiskolában)

tói. A magyar irodalom tananyaga „a mai élet érzéseivel és képzeteiver, a történelem­tanítás „Magyarország jelen állapotának rövid ismertetésé"bó'vült. Magyarország földrajza továbbra is a történelmi Magyarország földrajzát jelentette. A közgazdasági­és jogi ismeretekhez kiadott tantervi utasítások szerint, a tanárnak hangsúlyoznia kel­lett a magántulajdon meghatározó szerepét egy jól működő gazdaságban és a jog által teremtett rend hasznosságát. 12 A Horthy-korszak két meghatározó kultuszminisztere Klebelsberg Kuno (1922-1931) és Hóman Bálint (1932-1938 és 1939-1942) volt. Klebelsberg kultúrpolitikájának középpontjában a neonacionalizmus és a konzervatív reform, Hómanéban a nemzetnevelés állt. Klebelsberg szerint a „magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá, [...] művelt és jómódú nemzet akarunk lenni, szóval fajsúlyosabb, mint a bennünket környező népek" s ez megteremtheti a lehetőségét annak, hogy „egyszer, megengedett eszközökkel, az elveszítettet visszaszerezzük"P Hóman szerint az iskola feladata az, hogy „a kornak megfelelő embertípust, az erkölcsös, művelt, munkás, szociális magyar polgár nemzet­fenntartó típusát nevelje. Véleménye szerint a túlzott ismeretközlés helyett módszeres értelemnevelésre és világnézeti nevelésre, erkölcs- és jellemnevelésre s ennek kereté­ben helyes szellemi és testi nevelésre van szükség. A nevelés célja pedig egy nagy eszmény felé néző egészséges, szilárd világszemlélet kialakítása lehet. Ezt segítették elő az új iskolai tantervek, amelyek kidolgozásában Hóman igen nagy súlyt helyezett a vallásoktatásra s a többi tárgy keretében is az erkölcs- és jellemnevelő s a nemzetneve­lő szempontokra"} 4 Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson minden eszközt és csatornát felhasználtak. Nem csak azt határozták meg, hogy ki, mit, miből és hogyan tanítson, hanem szigorúan irányították és ellenőrizték az iskolák belső életét is. így teljesen természetesnek hatott, hogy azt is szabályozták, mikor, mit és hogyan ünnepeljenek egy-egy iskolában, nem hagyva teret és lehetőséget sem tartalmi, sem világnézeti érte­lemben az önálló kezdeményezésekre. A tanulók már az elemitől kezdve naponta két­szer mondták el Papp-Váry Elemérné díjnyertes imáját: ,JJiszek egy Istenben, /Hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadá­sában, Amen!" Az úgynevezett Magyar Hiszekegy az iskolai ünnepségeknek is elen­gedhetetlen eleme volt. Olyannyira, hogy szinte a Himnusz és a Szózat rangjára emelke­dett. Az istentisztelet is fontos részét képezte az iskolai megemlékezéseknek. Hagyo­mányos szerepén túl, aktuálpolitikai üzenete is volt: Isten megsegíti azt, aki nem csüg­ged a bajban, az erős hit és a kitartás jutalma pedig az egyház szentjének, István or­szágának a helyreállítása lesz, amely a nemzet minden tagjának elhozza majd a megél­hetést és a boldogságot. Az iskolai ünnepségek szervezőit az ünnepi műsor összeál­lításakor a hivatalos állami ideológia és célkitűzés, továbbá a mindenkori kormány politikájának támogatása vezette. Ezen alkalmakkor is arra törekedtek, hogy a tanu­lókban tudatosítsák a trianoni békeszerződés tragikus és igazságtalan voltát, a területi 12 A témáról lásd bővebben Jóboru Magda: A köznevelés a Horthy-korszakban (Alsó- és középfokú oktatás). Bp., 1972. Kossuth - Tankvk. 13 Idézi MANN Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepciók a két világháború között. Bp., 1997, OPKM. 70. p. 14 Uo. 103. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom