Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán

Törökbálinton. Ő teljesen kezében tartja a községében több mint száz tagot számláló legényegyletet. Ott csak német dalokat énekelnek, német színdarabokat játszanak. Ezenkívül az egylet mindegyre kirándulásokat rendez a szomszédos sváb községekbe, amelyek persze, mint az Magyarországon oly gyakori, csendőrségi kihallgatással végződnek, „pángermán üzelmek" miatt. Hogy mennyire sikerült itt egy ellenséges szervezetet mienkévé tenni, bizonyítja az a körülmény, hogy a nemrég megtartott vezetőségválasztáson a természetesen magyar beállítottságú plébánost nem választották be, mire ő teljesen visszavonult a katolikus legényegylettől. Leber csak azáltal érhette el ezt a sikert, hogy ő mindig lelki kapcsolatban maradt a parasztokkal és a paraszti ifjúsággal, és nem esett áldozatul a városiasodásnak, mint a sváb falvakból származó ifjúság legnagyobb százaléka. A jövőbeli ifjúsági munka számára tehát az a feladat adódott és adódik, hogy diákjainkat leszoktassuk az itt, és sajnos a birodalmi tanulmányaik során is beléjük nevelt városi gőgről. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az akadémiai ifjúság a parasztsággal és a paraszti ifjúsággal gyakrabban van együtt. Paradoxnak tűnik, hogy főiskolásainkat, akiknek szülei szinte mind parasztok, előbb ismét a parasztok tiszteletére kell nevelni. De a magyar iskola, az ottani együttlét az úri gőgtől és beképzeltségtől felfuvalkodott magyarokkal, fiataljaink legtöbbjét megrontotta. Ez a nézőpont vezeti most a budapesti német diákszervezetet, a Sueviát. Előmunkálatként minden vasárnap kirándulásokra vállalkoztak a főváros környékének sváb falvaiba. Azután nyári főfeladatként többhetes utazásra tettek előkészületet, a leginkább veszélyeztetett német községekbe. Az utazásra a nyári szünetben került sor: a Suevia öt csoportban kereken 125 falut keresett fel a budai hegyvidéken, a Vértesben és a Bakonyban, Bácskában, Tolnában és Baranyában (Schwäbische Türkei), Somogyban. Egyrészt élmény volt ez, amely a résztvevők számára a népinémet munka nagy feladatkörét a maga súlyos és felelősségteljes jelentőségében tette szemléletessé, felkeltette a kötelességérzetet és a népi (völkisch) elszántságot, hogy egész erejüket és teljesítőképességüket ennek a feladatkörnek szenteljék. Másrészt az utazás értékes tényanyagot hozott az UDV téli munkája célkitűzéséhez. Az egyes jelentések azt mutatják, hogy az ifjúsági munka olyan feladatokhoz látott, amelyek nevelőértékükön túl a népinémet mozgalom számára közvetlen haszonnal járnak. Emellett különösen kiemelendő, hogy az e munkára eddig felhasznált pénzeszközök mértéke a takarékosságnak és az egyes közreműködők saját költségviselésének köszönhetően egészen elviselhető határok közt volt tartható; a jövőben is így lesz ez. Jelenleg a diákságot játék- és énekescsoportokká képezik ki, amelyek azután a téli szünetben továbbadják a tanultakat a falusi ifjúságnak. A magyar hatóságok részéről általában a parasztok és különösen a sváb parasztok felett gyakorolt felügyelet és gyámkodás miatt az ifjúsági munka vidéken egyelőre nem fogható össze szilárd szervezetekké, hanem teljesen kötetlen formákban kell mozognia. Budapest, 1934. október 2.