Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Márfi Attila: Kaposvár és Pécs közös színházi múltjából

őket, hogy ismét Pécs egyik alárendelt színiállomása lesznek. Az Országos Színész Egyesület 1932 márciusában ugyanis Baja és Nagykanizsa társaságában a pécsi színikerületbe osztotta be Kaposvárt.

48 A földrajzi regionális adottságokat figyelembe véve ez a rendszer reálisnak mondható, Kaposvárnak azonban sikerült elérnie, hogy kiléphessen ebből a rendszerből. Helyét ekkor ismét a jóval távolabb fekvő Szombathely foglalta el.

49 Ismét hosszabb szünet következett ezután a kilépés után a két város színikapcsolatában, leszámítva Fodor Oszkár már említett nyári fellépéseit. Pécs, de Kaposvár színészetében is jelentős Fodor-érát követően Tolnay Andor lett az 1938/39-es színiévad igazgatója a Mecsekalján. Ez a változás új színikerületi beosztást is eredményezett. Az anyaváros Pécs mellett Sopron, Székesfehérvár, Cegléd és Kaposvár színházai osztoztak az 1938. szeptember 25-től 1939. augusztus 15-ig terjedő színiidényben.

50 A kivételesen hosszú időtartamú szezont Tolnay Andor színtársulata Sopronban kezdte és Cegléden fejezte be. A legtöbb időt, négy hónapot, Pécsett töltötték el, míg a többi állomáshelyen mintegy másfél hónapot játszottak. A kerületi beosztásban utolsó előttinek besorolt Kaposváron Tolnay színészei „hivatalosan" 1939. május 1-től június 15-ig szerepeltek.

51 A színikerület állomásait a holt idényben, vagyis amikor Tolnay társulata befejezte programját, Bánky Róbert kamaratársulata is meglátogatta. Mintegy 2-3 heti műsoridőt biztosított a VKM Bánky számára.

52 Ez a társulat prózai művekből építette fel műsorát, szemben Tolnay színészgárdájával: Repertoárjukon, Fodor Oszkár műsorpolitikájához igazodva, a zenés műfajok, illetve az operettek uralkodtak. így Kaposváron is láthatták a már klasszikusnak számító Cigánybáró, Leányvásár, Marica grófnő és a Mosoly országa című operetteket, mint ahogy ismereteink szerint a János vitéz is színre került ebben a ciklusban.

53 Ez a merőben más, újszerű színikerületi rendszer Kaposváron is kedvező visszhangra lelt, de a folytatás félbeszakadt, mert az országos színházpolitika ennél is hatékonyabb rendszerben gondolkodva létrehozta az úgynevezett staggione-, azaz a cseretársulati rendszert. Ez az új szervezeti forma 1939-től 1942-ig létezett és az ország 24 nagyobb városát érintette. Ezek közül négy kiemelt kategóriájú város szerepelt; Debrecen, Kassa, Szeged és Pécs. A cseretársulati rendszerben ezek a városok képezték a körzetek székhelyét, s az ezekhez tartozó játszóhelyeken meghatározott számú társulatok, rendszerint egy-két hónap játszási időt követően váltották egymást, sorra járva a színikerület városait.

54 A pécsi központú staggionerendszerű kerület városait összesen négy színtársulat látogatta az első, kísérleti szezonban; két-két prózai és zenés társulat.

55 Azonban ez a rendszer sem váltotta be a reményeket, művészi és anyagi tekintetben sem. A staggione-rendszer három esztendeje alatt meglehetősen elsekélyesedett az egymást váltó cseretársulatok programja. Nem nélkülözve a sablonos, a hatásvadász és a közönségcsalogató, olcsóbb műfajokat. A rendszer kudarcát fokozta, hogy a II. világháború kitörését követően rendkívül nehézkessé és költségessé vált a társulatok és felszereléseik utaztatása, szállítása. Pécsett Németh Antalnak, a Nemzeti Színház intendánsának javaslatára valamivel előbb, mint országosan, megszűnt a staggione-rendszer. Helyette újból