Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései

évben a török adószedők is jártak a környéken, az általuk készített adólajstrom szerint a szentmártoni és szerdahelyi járásba sorolt Gerence-völgyi falvak népessége gyarapodást mutat,

110 ami nyilvánvalóan összefüggött a közelgő szigetvári ostrommal. Az egyes települések népességi viszonyai világosan mutatják, hogy a Gerence-völgy északi részének falvai: Gyarmat, Tótfalu, Irafalva, Fürtelek, Szentbalázs és környéke a két ismert összeírás időpontja, 1565-1571 között pusztultak el, éppen azok, amelyeket az 1622-es conscriptio Kaposvár várához sorolt. Ugyanakkor 157l-re az Imrefy-érdekeltségű Hajmás és Gálosfa népessége ugrásszerűen megnőtt, gyarapodott Bőszénfa is, és ezen a környéken nincs nyoma ebben az időben nagyobb pusztításnak. Érdekes módon Cserénfa és Sántos, az egykori zselici apátsági birtokok, amelyek nyilván a várrá alakított monostor tartozékai lettek, 157 l-l 575-ben is lakottak maradtak. 1572-ben Szentbalázs a hozzá tartozó településekkel együtt teljesen elhagyott, Sántoson és Cserénfalván összesen 2 portája van Dersfy Istvánnak; Gálosfán, Bőszénfán és Törjéken - a velük együtt felvett Karán, Szemeteieke és Hárságy falvakkal együtt - az Imrefy-örökösöknek: Verebély Mihálynak és Székely Lukácsnak van 3-3 portája.

111 A következő idők defterjegyzékei szerint 1575-re a török közigazgatás a szerdahelyi náhijét megszűntette, és a Zselic e területét a kaposvári náhijébe osztotta be. Ebben az időben az összeírások alapján a népesség további gyarapodása mutatható ki, Sántos, Hajmás, Gálosfa lakosságszáma a korábbiakhoz képest jelentősen növekedett."

2 A töredékes 1582-es összeírás az újra benépesült Szentbalázson nagyobb számú lakosságot talált, 19 adózó családfőt.

113 Az 1599es portaösszeírás csupán Szenttamást említi, ahol az Imrefy-örökös Székely Mihály birtokában van néhány ház, a többi faluról ebből az időből számszerű adat nincs."

4 Amikor 1622-ben feljegyezték a kaposvári várbirtokok állapotát, a Gerence alsó folyása mentén fekvő valamennyi falut: Sántost, Szentbalázst, Cserénfát, Fürteleket, Veresalmát, Gyarmatot elhagyottnak mondták és a várhoz számították.

115 Az 1626. évi portaösszeírásban ezzel szemben csak a Gerence-patak felső szakasza környékén elhelyezkedő Imrefy-jószágot írták össze, a kaposvári váruradalomhoz tartozónak mondott településeket nem. Ez alkalommal Bőszénfa, Gálosfa és Hajmás van csupán felvéve, a három faluban összesen 1 portával rendelkezett Imrefy Farkas, a család utolsó tagja.

116 Nem sokkal Imrefy Farkas halála után 1628-ban, a nádor Ákosházi Sárkány Istvánnak, a kiskomáromi kerület főkapitányának és Koszorús Péter nevű zsoldosának adományozta a teljes Szenttamás, Törjék, Bőszénfa, Gálosfa, Hajmás és más birtokokat a bennük rejlő királyi joggal együtt.

117 1629-ben Szenttamás, Hajmás, Törjék, Szerdahely és Gálosfa, vagyis az Imrefy-örökség részeit képező birtokok az elhunyt Bakó Farkas javaiként vannak feltűntetve.

118 Bakó Farkas örökösei és az Akosházi Sárkányok 1645-ben megegyeztek a nádor előtt a szóbanforgó birtokokról és Bőszénfáról is.

119 A fennmaradt hézagos adatok arra utalnak, hogy az Ákosházi Sárkány családnak megfontolt szándéka volt megszerezni a birtokok másik fele részét is. 1649-ben ifjabb Sárkány Miklós özvegye: Sándor Zsuzsanna és fiai: István, János és Miklós örökjogon megvették 34 forintért és 50 dénárért Koszorús