Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései

Az örökjogon való átruházáshoz II. Ulászló király 1493-ban beleegyezését adta, és megparancsolta a budai és győri káptalannak az iktatást.

68 Nem sokkal az örökbehagyás után, amint Dersfy István özvegyének tudomásárajutott a dolog, kiskorú fia Miklós nevében tiltakozását jelentette be a somogyi konvent előtt ősi birtokainak elörökítése miatt, mert a régi magyar törvények szerint a birtokjog Miklósra, mint osztályos atyafira kellett volna szálljon a vérrokonság címén.

69 Bornemissza János azonban idejekorán igyekezett biztosítani magának a birtokjogokat és 1493-ban, röviddel Danes Pál halála után a szerdahelyi kolostorban levő szekrényt familiárisaival feltöretve a birtokokra vonatkozó okleveleket a Dersfy Miklóst is érintő oklevelekkel megszerezte. Zápolyai István nádor vizsgálatot elrendelő parancsa nyomán egész Somogy megyében nyomoztak az igazság után, ami megerősítette a lopás tényét.

70 Lehetséges, hogy a szerdahelyi perjel is Bornemissza kezére játszott, mert 1495-ben Ursus de Ursinis, a szentszék és a pápa magyarországi követe megparancsolta a szentlukai és szentbalázsi plébánosnak, hogy levele felmutatásával idézzék meg Barabás szerdahelyi plébánost és Szerdahelyi Danes Pál özvegyét több más személlyel együtt bizonyos végrendelet, adósság és okozott kár ügyében Tamás szerdahelyi pálos perjel és konventje ellenében.

71 Erre nem más adhatott okot, mint a levélben is említett végrendelet, éspedig Danes Pálé, amely igen fontos lehetett mindkét fél számára. Végül 1496-ban II. Ulászló király a Danes Pál birtokai miatt folyó perben úgy ítélt, hogy a birtokok, amelyekben Danes Pál fele résszel rendelkezett, Dersfy Miklóst illetik és Danes Pál lányainak abból csak negyed jár, valamint a lányok anyjának hitbér és jegyajándék fejében 200 forint.

72 A Gerence-völgy történetének becses emléke az ekkor készült összeírás, amelynek során összeszámlálták a Veresalma, Lak, Szerdahely, Gyarmat, Irafalva, Tótfalu, Bicófalva, Lászlófalva, Feketetó, Szentbalázs, Gerence falvakban és Surján pusztán állt lakott és néptelen jobb ágy telkeket.

73 A perújrafelvétel sem hozott eredményt, amire II. Ulászló király 1498-ban adott engedélyt Danes Pál özvegye és lányai részére. A még gyermekkorban levő Dersfy Miklós a gyámja: Oszvald zágrábi püspök segítségével próbálta visszaszerezni a neki törvény szerint járó birtokokat.

74 Ezeket közben - a lányait illető leánynegyeddel egyetemben - Danes Pál özvegye, mintha mi sem történt volna, örökjogon eladta vejének: Szodóci Horváth Györgynek.

75 Bornemissza János 1498-ban folyamodott a királyi udvarban Danes Pál Gerence-völgyi és más birtokainak fele részébe történő beiktatása iránt. 1504-ben kérelmét megismételte az uralkodónak.

76 A beiktatás ekkor sem sikerült és nem is sikerülhetett, mert Ulászlónak az ősi magyar törvények alapján hozott 1496. évi ítélete kizárta annak lehetőségét, hogy negyed résznél többet kapjon Danes két lánya és a végrendeletben kedvezményezett Bornemissza János. Ekkor már nemcsak a Dersfyek, hanem az Imrefyek is ellene mondottak az iktatásnak. 1498-ban Bornemissza arra próbálta felhívni a király figyelmét, hogy iktatásakor Dersfy Miklós ellentmondott, de a királyi személyes jelenlét elé idézésre meg sem jelent.

77 Ugyanez ismétlődött 1503-ban

78 és 1504-ben.

79 1512-ben Bornemissza János valamennyi birtokot örökjogon visszaadta Danes Orsolyának és férjének Horváth Györgynek,

80