Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései
Ecse és Gerence, míg Draka valószínűleg a később idetelepített déli szlávok által adott (vagylagos) név volt. Csabanos egytelkes település volt, Ledegéres személynévi eredetű, korai eredete feltételezhető. 41 Szerdahelyről neve és első említése alapján biztosra vehető az Árpád-kori eredet, 42 bár urai, a Szerdahelyiek csak 1321-1335 között telepedtek itt le, amikor már számos virágzó település létezett a környéken templomokkal, malmokkal, udvarházakkal. Szerdahelyi nem vásárja, hanem a Szerdahelyiek idetelepülése, a kolostor és családi temetkezőhely, az udvarházak, a kastély megépülte és az ezekkel kapcsolatos gazdasági tevékenység tartotta fenn. 1425-ben Zsigmond király a fél évszázaddal korábban hatalmaskodás bűnében elmarasztalt Szerdahelyiek leszámazottainak - szolgálataikra tekintettel és különös kegyképpen - megengedte, hogy bármely bíróság előtt bemutathatják a felsorolt Gerence-völgyi birtokaikra vonatkozó, időközben összegyűlt minden régi és új oklevelüket, amelyeket birtokjogaik érdekében a bírák kötelesek mérlegelni. 43 Ekkor úgy tűnt, a négy parochiális egyház a hozzá tartozó településekkel együtt valamilyen uradalmi központként szerepel, mint 1366-ban 44 és 1376-ban, 45 ám 1-2 emberöltőnyi idő után a lakója nevével megjelölt tucatnyi apró telep teljesen elenyészett. A Gerence-völgy a három ágra szakadt Szerdahelyi előnevet viselő család kezén maradt meg az ismert kezdetektől számítva mintegy 300 évig. A Ders mestertől levezethető Dersfy-ág XVII. században bekövetkezett kihalta után ősi birtokterülete, a Gerence-völgy északi része nagyjából a XVI. század közepéig a Dancság tagjaival megosztva, majd az 1600-as évektől a leányági örökösök révén egységes tömbben Eszterhazy birtok lett és maradt a legújabb korig. 46 A Szerdahelyi Imrefy-ág 1628-ban halt ki, Bőszénfa, Gálosfa és Hajmás területére eső birtokai a XVII. század végén kerültek Festetich kézbe. Kaposgyarmat, Cserénfa, Szentbalázs és Sántos Eszterhazy birtok lett, a két uradalom itteni határszakaszának elkülönülése azonban többszáz évvel korábbra nyúlik vissza. A fennmaradt osztályleveleket 47 végigtekintve kitűnik belőlük, hogy amíg a Gyulai-Kéméndi rokonságnak köze volt a vizsgált területünkhöz, addig az a Gerence-patak forrásvidékén volt birtokos. A legelső birtokfelosztás Ders mester fiai között 1346-ban 48 a Gerence-völgyben azokról a falvakról szól, ahol 1329-ben is laktak: Szentmiklós, Hajmás, Ledegéres, Feketetó. Még ugyanebben az évben jött létre az első nagy osztályos egyezség, amelyben a Szerdahelyi család valamennyi Bél-közi (Baranya m.) és Somogy megyei birtokát felosztotta tagjai között, kivéve a Bőszénfa, Gálosfa körüli helyeket, amire két magyarázat lehetséges. A felosztáskor elmondják, hogy Szerdahely határosa nyugat felől Szentluka, a zselici monostor faluja, amiből esetleg arra lehetne következtetni, hogy az ettől nyugatra fekvő területek az apátságé voltak. Valószínűbb azonban, hogy a szóbanforgó részek a Gyulaiak és Kéméndiek kezében voltak, annál is inkább, mert 1356-ban arról állapodtak meg, hogy az Ormán-közi és a zselici birtokokat a családok felváltva használják. 1366-ban ki is mondták, hogy a Szent Lukács és Szent Tamás egyház körüli birtokok a Gyulaiaké, Kéméndieké, a Szent Balázs környékiek és az apátság Kapóson túli birtokai Ders mester utódaié, azaz a Szerdahelyieké. 49
