Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései

Ezzel azonban az egyezkedéseknek még nem lett vége. A rohamosan szaporodó

29 Szerdahelyi család 1372-ben

30 újabb, igen részletes birtokfelosztást hajtott végre birtokaiban. Érdekes módon az osztozkodás tárgyai ismét azok a zselici birtokok voltak, amelyekben része volt a zselici apátságnak, és véletlenül sem kerültek elő a család egyéb birtokai.

31 A megegyezés szerint egymás között 3-3 évig használtak egy birtokot és nem szerepelnek többé a rokon családok. Ebben az osztálylevélben a Szent Jakab apátságot csaknem teljesen kizárták zselici birtokaiból, csupán Cserénfalvához juthatott volna hozzá 3 évenként. Ez adhatta a végső lökést

32 annak a pernek elindításához, amelyet a Szent Jakab apátság régi birtokainak visszaszerzése érdekében kezdeményezett 1374-ben.

33 A per során a monostor által bemutatott oklevelek alapján I. Lajos király megparancsolta, hogy a monostor birtokait, amelyeket a Szerdahelyi, Gyulai és Kéméndi nemesek, mint patrónusok foglalás alapján bitoroltak, ellentmondásukra való tekintet nélkül a monostornak és apátjának vissza kell adni, amit az országbíró ítélet formájában rendeljen el és közölje velük, hogy a patronátus és a monostorral szemben elkövetett jogtalanságok ügyében a birtokba való visszaiktatás során a monostor jogaira vonatkozó s még az ő kezükben levő többi oklevelet is tartoznak a bíróság rendelkezésére bocsátani.

34 A monostort a székesfehérvári káptalan még az országbírói ítélet előtt, 1376 augusztusában visszaiktatta régi birtokaiba, Szerdahely kivételével lényegében az egész Gerence-völgy birtokába.

35 A helyzet azonban korántsem volt olyan súlyos, mint ahogy gondolnánk. Ugyanis, mintha mi sem történt volna, 1382-ben a monostor engedékeny apátja a peres úton megszerzett birtokokat átengedte a Szerdahelyieknek, ahogy a monostor panasztevő szerzetese mondja: a monostor számára előnytelen alku formájában.

36 A tiltakozás teljesen eredménytelen maradt, sőt alig telt el néhány év, és a patrónus Szerdahelyieket már ismét a Gerence-völgyi birtokok feletti osztozkodásban találjuk, éspedig 1385 januárjában.

37 Ez jóval a Gara vára alatti támadás (1386. július 22.) előtt történt, amikor a Gara-vidéki felkelés során a király oldalán álló Szerdahelyi György fia Márton, később szlavón vicebán, Mária és Erzsébet királynék pártfogását is élvezvén, összes rokonai nevében előadta kérését, hogy kegyurak módjára a patronátusuk alatt álló zselici monostor részére apátot állíthassanak.

38 Az apátjelölt pedig nem más volt, mint Márton nagybátyja: Miklós fia Bertalan, akit a veszprémi püspök 1387. január 17-én be is iktatott a zselici Szent Jakab monostor apáti székébe.

39 A kör tehát bezárult, a monostor élén is Szerdahelyi nemes állt. Mártonnak abban is szerepe volt, hogy a király ellen felkelt rokonainak lefoglalt birtokai a Gerence-völgyben végül 1408-ban visszakerülhettek régi tulajdonosaikhoz.

40 A XIV. században, főként az említett per kapcsán tömegével előtűnő települések névalakjuk alapján szinte kizárólag tatárjárás utáni, leginkább XIV. század első felében zajlott telepítésre vallanak. Zömmel abba a jellegzetes csoportba tartoznak, amely előtagjában a birtokos vagy telepítő nevét tartalmazza, a név utótagja pedig a -falva, -háza, -telke, -ülése. Az egytagú névvel rendelkező helységek közül Hajmás és Surján Árpád-kori eredete gyanítható, míg Ondós, Feketetó korára nézve nevük alapján sincs támpontunk. Az oklevelek alapján Árpád-kori település volt