Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Borsa Iván: A Somogyi Konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés) (Ötödik közlemény) 1371-1380

két jelet jegyez, semmit sem találtak, jelet készítettek; ezután észak felé menve egy nagy útra jut (caderet), innen keletnek fordul és elér egy úthoz, amelytől keletre a privilégium fűzbokrot és jelet említ, amelyeket nem találtak, itt jelet készítettek; azután az úton kelet felé haladva néhány jelen át (per quasdam metas) jókora darabon egy másik úthoz ér, amelytől keletre két földjelet találtak, amelyek mellett határjelet készítettek; itt északnak fordul és egy másik úton jókora darabon jeleken át menve elérkezett két jelhez, amelyek körül határjelet készítettek (iuxta quas signum metale fecissent); itt véget ért az apácák útmutatása (ostensio). Miklós mester Patalan birtokának határjárása Belch felől északon kezdődik három jelnél, ahol határjelet készítettek; innen keletnek kanyarodva elérkezik két jelhez, amelyeket határjellé tettek (adduas metas, quas signum metale fecissent); ezután ugyanebbe az irányba egyenesen haladva egy Baht nevű erdőbe jut, ahol két jelet találtak, amelyekből határjelet készítettek; ugyanebbe az irányba menve jódarabon határjelet készítettek; ezután egy gyalogúton (sémita) jókora darabon dél felé menve földjelet (metam terream) találtak, amely mellett határjelet készítettek; innen ugyanazon az úton ugyanabba az irányba jókora távolságra az erdő mellett (penes) földjelet találtak, amely mellett határjelet készítettek; innen ugyanabba az irányba szántóföldek között menve határjelet készítettek; innen hasonlóképpen szántóföldek között ugyanabba az irányba haladva két jelet találtak egy úttól nyugatra, amelyek körül határjelet készítettek; innen egy nagy úton dél felé haladva kis távolságra határjelet készítettek; ezután szántóföldeken nyugati irányba kis távolságra két jelet találtak, amelyek körül határjelet készítettek; ezután nyugat felé elérkeztek egy rétre, ahol Miklós mester határainak megmutatása véget ért. Minthogy a felek a határok kijelölésében nem értettek egyet (discordes extitissent), a királyi emberek, a konventi küldöttek és más derék férfiak a vitás földet három és fél ekényire, a kaszálót hat kaszányira becsülték. Papíron, zárópecsét darabjaival. DL 6643. (Acta ecclesiastica ordinum et monialium Poson. 63-21.) - A hátlapra írt bírósági feljegyzés szerint legközelebb a felperest Beren-i István fia: Tamás képviselte az apácák levelével, az alperest Veres (rufus) Jakab és a pert György-nap nyolcadára halasztották. A felperes fizetett a [halasztólevél] megírásáért, az alperes nem. 431. 1379. október 14. (XII die II. p. Michaelis). A somogyi konvent jelenti Lajos királynak, hogy 1379. szeptember 8-i levelére (lásd a 429. sz.) Socorod-i Pál fia: János királyi emberrel Vencel fráter papot küldték ki, akik visszatérve jelentették, hogy a Mihály-napot követő hétfőn (okt. 3.) összehíván valamennyi szomszédot és határost Miklóst az említett birtokba bevezették és azokat királyi új adomány címén Miklós részére iktatták örök birtoklásra. Privilegiális levelüket autentikus függő pecsétjükkel erősítették meg. Hártyán, függőpecsét selyemzsinórjával. DL 6641. (NRA 571-8.) - Az oklevelet átírta Zsigmond király 1406. március 19-én kelt privilégiumában. DL 100354. (Batthyány es. lt. Acta antiqua, Zákán 3-5-25.) Eltérő névírás: Sokorod-i.