Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében
jelentette utazásuk végállomását. A vármegyéken belül általában vasúton, ritkábban szekéren folytatták útjukat végső szálláshelyük felé. Ez lehetett egy-egy nagyobb uradalom, vagy jelentősebb város éppúgy, mint falvak vagy akár puszták is. Somogy megyében nyolc járásban, összesen 81 településen helyezték el az erdélyrészi menekülteket. Egyedül a Szigetvári járásba nem irányítottak erdélyieket. Ott azonban már a szervezett telepítés előtt a MÁV menekült dolgozóit szállásolták el. 3. A menekültek elhelyezése és létszáma Somogy megyében A Somogy megyében ideiglenesen letelepített menekülők - utazási és eltartási szempontból - három csoportba sorolhatók. Az egyik, kisebb csoportot, a MÁV alkalmazottai alkották. Mellettük - korabeli kifejezéssel élve - az önerőből Somogy megyéig utazott menekültek jelentettek markánsan elkülöníthető csoportot. Az erdélyiek nagy többségét azonban az államilag szervezetten áttelepítettek alkották. Az erdélyrészi menekültek létszámának meghatározásakor több, egymástól némileg eltérő adat áll rendelkezésünkre. Ennek egyik oka a menekültek többszöri, minden alkalommal sietős összeírása lehet. Másrészt a megye menekültjeinek eltávozásáról csak akkor készültek összeírások, amikor nagy tömegben utaztatták haza őket. Az általános visszatelepítés előtt elutazottakról, a kormányrendelkezések értelmében a többség előtt hazatérő hivatalnokokról nem vezettek kimutatást. Menekült vasutasokról először szeptember 14-én tudósított a megye legolvasottabb napilapja, a „Somogyvármegye". 17 Tájékoztatása szerint a vasutas menekülteket a siófoki és a szigetvári „vicinális vasútvonal" mentén helyezték el. Október 20-n 85 vasutascsalád, összesen 273 ember tartózkodott Somogy megyében. 18 A vasutasok ellátásáról és elszállásolásáról azonban - hasonlóan az ország más területeire menekült egyes erdélyi magánvállalatok dolgozóihoz 19 - saját munkáltatójuk, vagyis a MÁV gondoskodott, így - a korabeli hírlapíró szavaival élve - „a hatóságoknak gondot nem okoztak". 20 Velük ellentétben a szervezetten áttelepítettek elhelyezéséről, ellátásáról és a központi költségvetés által folyósított segélyek szétosztásáról ugyanis a megyei közigazgatásnak kellett gondoskodnia. 21 Az önerőből Somogy megyéig utazó menekültekről csupán hézagos információink vannak. A Kaposvári járásban mindössze három fő esetében tüntetik fel azt, hogy nem a szervezett telepítés során érkeztek Somogyba. 22 Bizonyíthatóan éltek önerőből áttelepült menekültek a Lengyeltóti járás területén is. 23 Esetükben feltűnő, hogy szinte kizárólag balatonparti községekben, villákban telepedtek meg és kivétel nélkül tisztviselők 24 , értelmiségiek, földbirtokosok, kereskedők, néhányan iparosok, illetve az ő háztartásaikba tartozó személyek voltak. A Balatonbogláron, Balatonlellén, Balatonszemesen, Fonyód-Bélatelepen és Lengyeltótiban szállásra talált 150 menekültről tehát joggal feltételezhető, hogy képesek voltak önmaguk ellátásáról gondoskodni. Mégis, 1916. október 12-én a Balatonbogláron elhelyezettek azzal a kéréssel fordultak a járási főszolgabíróhoz,
