Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében
visszahúzódást. S minél nagyobb a község vagy város, annál nagyobb a szemtelenség kereskedése, mely botránkoztatja a jókat. A pilléknek van egy faja, mely ősszel nem búvik, nem költözik el, hanem télen-nyáron a levegőn van. A virágot nagyon szeretik, de az öreg fára is rászállnak, csak lombja, virága legyen. A többi pillék minél jobban süt a nap, fényesebb az idő, melegebb van, annál jobban röpködnek, ússzák a levegőt. A mi pilléink napnyugat után élednek fel a mint a bőregér, minél sötétebb van, annál élénkebbek, kapkodják a bogarakat. Gyönyörűen festvék; a természet virágait letépik és arczukra rakják, hogy a hervadást pótolják." 65 U t ó j á t é k avagy minden úgy maradt „Nézeteik véletlenszerűségek voltak, hajlamaik megvoltak időtlen idők óta, valamiképpen minden ott lógott a levegőben: sémaként, melybe beleszalad az ember; és semmit sem tehettek, semmit sem tűrhettek teljes odaadással, mert nem létezett egységük törvénye. Ily módon a kulturált ember volt az. aki érezte: valamiféle adósság egyre nő, és ettől már sosem szabadulhat... ' ,66 A jogalkotók általában csak követik az eseményeket, s mire jogszabályok segítségével reglementálni akarják őket, azok addigra már sokszor el is avulnak. A prostitúcióval is ez volt a helyzet. A 19. század végi, Somogy vármegye területére szóló bordélyházi szabályrendelet is egy átstrukturálódó társadalomban próbált sikertelenül - állandónak vélt normákat kanonizálni abból a célból, hogy a hatalom minél könnyebben kezelhesse a nemi betegségek által keltett állampolgári elégedetlenségeket és a polgári erkölcs által kényszeredetten még tolerált, közrendet nem bolygató „szabad szerelem" formáinak fenntartását. A somogyi kéjelgési szabályozó statútum 24. §-a a bordélyházak újbóli engedélyezését, vagy bezárását írja elő. A korabeli forrásokban nincs nyoma, hogy ennek az előírásnak a bordélyosok eleget tettek volna, vagy hogy az illetékes hivatalok szorgalmazták volna végrehajtását. 1882-ben belügyminisztériumi felszólításra a megye elkészítette a saját, de koránt sem eredeti szabályozását és ezzel a maga részéről letudottnak is vélte a kéjelgésügy rendezését. A polgári morál megnyugtatására fel lehetett mutatni a megyei paragrafusokat, melyek a prostitúciós formák csak egy részéről szóltak, azokról, melyek még nem számítottak a társadalom dezintegráló tényezőjének. Az iratokban és a sajtóban előforduló vélemények megállapításain és hangvételén a vármegyei prostitúciós szabályrendelet életbe lépése sem változtatott. A bordélyházak legálisan működhettek, de ez a titkos prostitúciós formák továbbélésére vajmi kevés befolyással bírt. Kezelésének megoldatlansága a hatóságok és a társadalom állandó problémája maradt. Végül térjünk vissza a bevezetőben megfogalmazott célkitűzésekre: reményeink szerint a vélemények széles - igaz egyhangú - skáláját sikerült bemutatni jelen tanulmányunkban a dualizmus kori Somogy írástudóinak segítségével a korabeli prostitúciós viszonyokról. A szabályozás is bőséges terjedelmet kapott a fen-
