Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

Kuncsaftok avagy a lankadó hadipotenciál A bordélyok közönségének jelentős részét a megyében és főleg a megyeszékhelyen állomásozó cs. kir., Albrecht főherceg nevét viselő 44. sorezred tartalékparancsnoksága alá tartozók tették ki. Ez a sűrű és elmélyült kapcsolattartás a két intézmény állománya között igen negatívan hatott a hadipotenciálra (is). A helyi parancsnokok számos alkalommal szorgalmazták Kaposvár város vezetésénél, hogy a „bujakór" hordozói ellen szigorúbban lépjenek fel. „A buja kórnak terjedését a polgári és katona betegeknek a kórházban lévő nagy száma eléggé bizonyítja, mely betegségnek oka első sorban a helyi rendőrség meglazulásában keresendő, de ezen oknak elleni gyökerezését tanúsítja azon körülmény is, hogy a kéjhölgyek és erkölcsi romlásnak indoka női cselédségnek éji időbeni valódi csoportosulása mindinkább kihívóbbá, mondhatni - valódi botránnyá válik. Hogy ezen erkölcsi sülyedésnek gát vettessék, és a bujakór terjedése meg akadályozható legyen felhívom sz[olga]bíró urat, hogy az erészbeni rendőrséget mind magakörében szorosan gyakorolja, mind pedig Kaposvár mezőváros által is kellő szigorral gyakoroltassa, nehogy éppen a megye székhelye legyen azon központ, mely az erkölcstelenség és az ezzel karöltve járó buja senyves nyavalák forrásainak mintaképéül tekintessék. Vasárnap különössen az éjjeli őrök által a kóborló nő cselédek számon tartassanak, béfogadtassanak."

44 A parancsnok tehát nem a bordélyokban dolgozó kéjnők, hanem az úgynevezett „szabad személyek", vagy „kujtorgók", és az ezek működését meggátolni képtelen helyi rendőrség ellen kelt ki. A katonaság sokszor érdeklődött a megyénél a lakosság egészségi állapotáról, járványokról. Hogy az állomány egészséges legyen „ezen czélhoz vezetőnek mutatkozik tehát a Tartalék Parancsnokság abboli elővigyázati intézkedése, melyei elérni törekszik, hogy a vezénylete alatt álló katonaság némileges bor élvezetébe részesüljön, 's ennek életbe léptetését annál is inkább javaslom, a mennyiben azt a jelenlegi esőhiány miatt bekövetkezett szárazság 's a kútvizeknek is egészségtelen állapota kívánatossá sőt szükségessé teszi."

45 Természetesen a bor nem sokat segített a „bujakórral" fertőzötteken. Ha a katonák közül valaki nemi betegséget kapott és orvosi kezelésre szorult, akkor vagy saját maga, de inkább felettesei próbálták kideríteni a betegség átadójának személyét. Egy Kaposváron szolgálatot teljesítő, Müller István nevű szakaszvezető is elkapta a „vénuszi kórt" annak rendje és módja szerint. Már rég nem is volt a városban mikor ügye lezárult. Bizonyítást nyert, hogy a Weisz Johannánál dolgozó Horváth Annától kapta el a „bujasenyvet". Á bordély tulajdonosnője azzal próbálta magát ártatlannak feltüntetni, hogy azt állította: a nevezett Horváth Anna nála nem mint kéjnő, hanem mint cseléd van alkalmazva és akinek a magánéletéhez így semmi köze nincs.

46 A vizsgálatot végzők nem tudták bizonyítani, hogy Horváth Anna fő foglalkozása volt a kéjelgés a bordélyházban, ezért más ürügyet kellett elővenni. Mivel „hangosan nyilvánuló panaszok követelték, hogy ezen bordélyház mint a közegészséget veszélyeztető bűnbarlang bezárassék", így a hatósági engedélyt véglegesen [?] el is vette Weisz Johannától Kaposvár városa.

47 A kéjnő