Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

marosan ismét meg kellett engedni működésüket, mert a kitudódott házasságtörések száma annyira elszaporodott, hogy az már tömegesen a polgárok békés egymás mellett élését veszélyeztette. A bordélyházak melletti érveit újkori poroszországi példákkal is alátámasztja: mikor ott 1844-ben a kormány bezáratta az ilyen intézményeket annak jobbára csak negatív eredménye lett. A titkos, ellenőrizhetetlen prostitúció elburjánzott és a „...demoralitás más formái is rendkívül elterjedtek, a melyek még ártalmasabbak és lealjasítóbbak voltak, mint maga a prostitúció". Ezt követően porosz földön jelentősen megnőtt a törvénytelen gyermekek száma, de a legsúlyosabb baj „...a bujakórnak sokkal nagyobb és általánosabb elterjedése..." volt. A bordélyházak bezárása előtt 37 nap, utána 49 nap volt a gyógyulási idő a kórházakban a nemi betegségekből a porosz fővárosban. Midőn már a berlini katonai helyőrség állománya is jelentős csorbát szenvedett, Wrangel tábornok kérelmére a porosz belügyminiszter 1854-ben - megóvandó a porosz haderőt, melyre még nagy feladatok vártak - visszaállította a bordélyokat, melyek az óta ismét betöltik funkciójukat. A korszakban Bécsben volt aránylag a legtöbb - bujakórosoknak fenntartott - kórházi ágy Európában: kereken 600. Nem hivatalos adatok szerint 15 ezer illegális prostituált működött az osztrák birodalom központjában. Közerkölcsiségi fokmérőként említi az igazgató-főorvos, hogy öt törvényes gyermekre hat törvénytelen jutott ekkor a császárvárosban. Mindezeket dr. Szigeti János a bordélyházak 1852-ben, törvénnyel történt betiltásának tulajdonítja és ecseteli az ebből adódó számos társadalmi problémát. Az igazgató-főorvos az eddigi megállapítások, valamint orvosi praxisának tapasztalataiból kiindulva megállapítja, hogy a bordélyházak intézménye feltétlenül szükséges: „...mintegy levezető csatornájául szolgálván a közerkölcsiség ellen külömben intéztetni szokott támadások jó részének..." - ezért mindenképpen megtűrni javasolja őket. Ennek ellenére felhívja a figyelmet arra, hogy a bujakór terjesztői „.. .9/10-részben oly férfiak voltak okai, kiknek erszénye nem engedte meg a bordélyházak látogatását", tehát szerinte a bordélyok működése bármilyen üdvös is más szempontokból, még nem megoldás a nemi betegségek leküzdésére. Arra, hogy a titkos prostitúciót miként lehetne visszaszorítani nem tér ki, inkább a bordélyok hatósági pártfogását ajánlja, így véli csökkenthetőnek némileg az illegálisan kéjelgők számát. A titkos kéjelgésről megállapítja, hogy sem Magyarországon, sem más civilizált államokban nem megoldott problémakör: „darázsfészek, melybe nyúlni veszélyes, melyet bolygatni nem lehet a nélkül, hogy ezer érdeket ne sértsünk". Szerinte kiirtása, felderítése közben többet romlana a közerkölcsiség, mint amennyit használna a nemi betegségek visszaszorításával elért siker, ezért kijelenti, hogy együtt kell élni vele. Somogy vármegye közkórházának igazgató-főorvosa úgy véli a rendelet gyakorlatilag majd csak Kaposvárt fogja érinteni,

26 mivel szerinte csak olyan településen lehet majd kéjházat nyitni, ahol „...a kaputos osztály erőben van képviselve; parasztok és szegényebb iparosok nem is igénylik, nem is cultiválják ezen in-