Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

sonló eredmény született, azzal a különbséggel, hogy közel százzal kevesebb ka­posvári ment el szavazni és zömében a kormánypárt hívei maradtak távol. A szavazás, illetőleg az eredmények néhány fontosabb jellemzőjének bemu­tatásával zárjuk az 1869. évi képviselő-választások somogyi eseményeinek ismer­tetését. Az első igazán többpárti választáson viszonylag alacsony volt a somogyi választópolgárok szavazási hajlandósága, ugyanis a kb. 3/4-es részvételi arány nem érte el a vidéki kerületek országos átlagát. Ahhoz nincs elegendő támpontunk, hogy az egyes választókerületek egymástól eltérő részvételi arányáról kielégítő magya­rázatot adjunk, mert ehhez személyre szólóan ki kellene kutatni a nem szavazók névsorát, elemezni szociális összetételét, s akkor sem biztos, hogy sokkal közelebb jutnánk pl. a marcali és a nagyatádi kerületben tapasztalt nagy arányú távolmaradás okainak felderítéséhez. Tulajdonképpen az egyértelmű szavazási eredmény alapján a választók dön­téseinek további motívumait sem különösebben indokolt kutatni és elemezni. A kormánypárti képviselőkre mindössze a voksok egyharmadát adták le a szavazati jogukkal élő választók, tehát az eredmény egyértelmű ítélet volt a kormány, ill. a kiegyezési rendszer felett. Általában, de különösen egy ilyen választási eredmény esetében, feltétlenül érdemes szemügyre venni annak visszhanját, fogadtatását. A helyi kormánypárti tényezők, különösen azok szószólói, általában - talán erősnek tűnik a kifejezés -, dühödten reagáltak az eredményekre. A Somogy szerkesztője és állandó levelezői igen éles, gyakran sértő, személyeskedő hangvételű írásokban foglalkoztak a bal­párti győzelem vélt vagy valóságos okaival, az ellenzéki lapok írásaival és somogyi vonatkozású közleményeivel. A mellékletben közölt ilyen tárgyú anyagon túl is indokolt néhány sajátosság bemutatása, ill. kiemelése. A kormánypárti politikusok mind a lap hasábjain, mind pedig a párt rendezvényein és a május 3-án tartott me­gyegyűlésen határozottan tagadták, hogy a választások kapcsán foganatosított meg­torló intézkedések az ellenzék meggyengítését, ill. híveinek a megfélemlítését cé­lozták volna. Ugyancsak hevesen utasították el a korrupció, - pl. a szavazatvásár­lás 38 , az etetés-itatás és más hasonló módszerek -, alkalmazására vonatkozó ellen­zéki állításokat. A teljes kudarc nyomán kialakult elkeseredettség természetes reakció volt, sőt az is részben megérthető, hogy az ellenzék általuk hazugnak és törvénysértőnek nevezett választási kampányában keresték vereségük okait. Az viszont az önvizs­gálat szinte teljes hiányára utal, hogy mindössze egy alkalommal jelent meg olyan vélemény 39 , amely szerint nagyobb megértést és tiszteletet kellene tanúsítani a vá­lasztópolgárok magatartása iránt, s hogy nem vezet eredményre az ellenzéki szava­zótábor folytonos becsmérlése, lekicsinylése. Sőt, valószínűleg a megyei vezetők közbenjárásának eredményeként, most már nyilvánosan is királyi biztost rendeltek ki Somogyba, miközben május elejére már 200-ra emelkedett az őrizetbe vettek száma. 40 Végül röviden említjük a választójoghoz való viszony kérdését, amely kapcsán Roboz István szerkesztő már egy április 6-i írásában sürgette: a választási eredmények tanulságait levonva kell részletesen szabályozni a választójogot, elke­rülendő hasonló helyzet kialakulását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom