Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Márfi Attila: Kaposvár és Pécs közös színházi múltjából

folyamatosan változtak, s az önálló színtársulatra közel 50 esztendeig kellett várakozniuk.

35 Kaposvár továbbra is olyan színikerületi rendszerben maradt, amelyet nem irányíthatott, s ezentúl is e kerületeknek állomáshelyeként tartották nyílván. S a következő évtizedekben akadt olyan időszak, amikor félre tudták tenni az ellentéteket, s ha rövid időre is, de együtt tudtak dolgozni a két város színészetéért felelős művészek és szakemberek. A két világháború között A két város közti színikapcsolatok továbbra sem szakadtak meg, igaz, voltak ebben az érintkezésben hosszabb szünetek is. A kaposvári színház átadása után mindkét város járta a saját maga útját, s egyelőre egymástól függetlenül, külön színikerületben: Kaposváron a pozsonyi színtársulat után Patek Béla igazgatóé lett a játszási jog, majd Márjfy Károly és Hidvéghy Ernő társulatai léptek fel az első világháború kitöréséig. A háborús időkben viszont szüneteltek a színielőadások.

36 Ezzel szemben Pécsett felállt a színikerület, ami a dél-dunántúli régió városait fogta össze, folyton változó színiállomásokkal, de immáron Kaposvár nélkül. A Pécsi Nemzeti Színházban a háború alatt is zajlottak az előadások, sőt a színtársulat tagjaiból „frontszínházat" szervezve a hadműveleti területeket is meglátogatták időnként.

37 Az úgynevezett szerb megszállás közel három esztendeje alatt (1918. november 14-1921. augusztus 19.) Pécs szinte teljesen elszigetelten állt a Balkán hatalmi törekvéseinek célpontjaként. A színházi élet azonban ekkor sem szünetelt, sőt bizonyos tekintetben még új színekkel is tudta gazdagítani ezt a rendkívül ellentmondásos időszakot. A vesztes háború után, s az ezt követő területveszteségek és az infláció mértéke súlyos anyagi és művészi válságot jelentettek az ország színjátszásában is. Anyagi csődök, művészi útkeresések, egyéni tragédiák sorozata jellemezte ekkor mindkét város színjátszását is. Ebben a válságos helyzetben az erőtartalékok egyesítésére és az összefogásra volt legfőképpen szükség. Az 1920-as években Kaposváron és Pécsett is felismerték ezt, s több éven keresztül zajlottak az egyeztető tárgyalások és a kísérletezések az együttműködés lehetőségeit keresve. Az első ilyen próbálkozás 1923-ra tehető, amikor a Pécsi Nemzeti Színházban lezárult egy korszak Nádassy József menesztésével. Az ekkor kiírt színházbérleti pályázatra olyan színigazgatók is jelentkeztek, akik a két város színházi együttműködését kívánták megvalósítani. Köztük volt az a Ballá Kálmán is, aki Győr, Miskolc és Pozsony színházai mellett Kaposváron is többször megfordult, s igen népszerű volt a somogyi megyeszékhelyen.

38 De beadta pályázati kérelmét a Kaposvári Városi Színház igazgatója, Mariházy Miklós is 1923 júniusában, hogy kapcsolataival is segítse a két város közeledését.

39 Mindketten a közös színikerületi rendszer felélesztésén fáradoztak. Mivel a két város vezetése még nem egyezett meg a feltételeken, ez a kezdeményezés meghiúsult. Ezért a pályázatban nyertes színigazgató, Asszonyi László a már jól ismert Nagykanizsa-Mohács-Baja összetételű állomáshelyeket látogatta működésének három éve alatt. Asszonyi az első színiévadban Kürthy