Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szíjártó M. István: Követi napidíj és a vármegyei önállóság a XVIII. században

7 Lásd: Márkus Dezső (szerk.): Magyar törvénytár 2. kötet: [Az] 1526-1608. évi törvényczikkek; 3. kötet: [Az] 1608-1657. évi törvényczikkek; 4. kötet: [Az] 1657-1740. évi törvényczikkek; 5. kötet: [Az] 1740-1835. évi törvényczikkek. Budapest, 1899-1901. (A szövegben idézettarticulusok forrásául is ez a kiadás szolgált.) Hasonlóképp vélekedik Hajnóczy József is. (Hajnóczy: id. mű 232.) 8 P 1724-1731 4. 1064. 9 Néhol még azokat sem mentesítették, akik a diétára a királytól személyre szóló meghívó levelet kaptak. (Ereky István: Jogtörténelmi és közigazgatási jogi tanulmányok. 1-2 kötet. Eperjes, 1914— 1918. I. 363.) 10 Ereky: id. mű I. 363. 11 P[aule]r [Tivadar]: Alsó-Tábla. In: Török János (szerk.): Egyetemes magyar encyclopaedia II. kötet. Pest, 1860. 1002-1003. Ezt a nézetet osztja Ereky István is. (Ereky: id. mű I. 367.) A XVIII. századról szóló szakirodalmi vélekedések minden bizonnyal az Ereky által idézett 1825/27-i regnicolaris bizottsági jelentésre mennek vissza, mely részben az említett 1730. évi vármegyei jelentéseken alapult. Az a benyomásom, hogy végső soron erre támaszkodott Kérészy Zoltán is, noha nála némiképp más módon állnak össze ezek az adatok. Szerinte a XVII. század végén - a XVIII. elején a megyei pénztárból fizették az országgyűlési napidíjakat, majd ezeket a XVIII. század első felétől a nemesek által e célra fizetett adóból fedezték, egyes megyéket kivéve, ahol csak az első két havi napidíjat fizették ezen a módon, majd a házipénztárból a többit. Később kizárólag a nemesek fizették, méghozzá szabad ajánlás révén, de mindenki, maguk az országgyűlési követek is. (Kérészy: id. mű 13-15.) Erekyével szinte teljesen egybevág azonban Pauler Tivadar véleménye, ha a korszakokat elég homályosan határozza is meg. Szerinte - ha egy értelemzavaró sajtóhibát helyesen oldok fel - a XVIII. század elején a napidíjak egyik részét a nemesség, a másikat a házipénztár fizette, egyes megyékben az országgyűlés első két hónapjára (melyre régi törvények időtartamát valamikor maximálták) fizették a nemesek a napidíjat, s ezt követően a házipénztár. Később általában a házipénztárt terhelték az országgyűlési költségek, míg „még újabb időkben" csak a nemesség fizette ezeket. (Pauler id. mű 1002-1003.) A legutóbbi időszak már a XIX. századra esett, Ereky István ugyanis arról tudósít, hogy volt eset arra, hogy a nemesség vállalta teljes egészében az országgyűlési követség költségeinek fedezését, mint 1805-ben Túrócban vagy 1840-ben minden vármegyében. (Ereky: id. mű I. 367.) 12 Hajnóczy József: id. mű 233.; uő: Közjogi értekezés a királyi hatalom korlátairól Magyarországon [Dissertatio politico-publica de regiae potestatis in Hungária limitibus. s.L, 1791.]. In: Csizmadia Andor (szerk.): id. mű 182.; valamint uő: A különféle közterhekről szóló értekezés [De diversis subsidiis publicis dissertatio. s.L, 1792.]. Uott. 298. Az 1717. évi concursus napidíjat ajánlott meg a résztvevői számára, azaz a „convocatus uraknak és nemes vármegyék úgy királyi városok követtyének", s ezt kivetette a törvényhatóságokra. Behajtása viszont nehézségekbe ütközött, a vármegyék és a városok többsége nem fizetett. (Gróf Pál ff y Miklós nádor 1717. december 2-án és 1721. szeptember 17-én kelt levelei Somogy vármegyéhez. (P 1717-1722 3. 203-205., 489.)) Tekintve, hogy a század végén Hajnóczy József azt a gyakorlatot szintén sérelmezte, hogy a megyei követekén kívül a regalissal meghívott diétái résztvevők napidíját is a jobbágyok fizetik (Hajnóczy utoljára idézett munkája 298.), feltehetően nemcsak elszigetelt eset volt az 1717. évi, ha erről többet nem is tudok mondani. 13 Ereky: id. mff I. 374-375. 14 A megye gazdálkodásának ellenőrzésére egy másik adat: Somogy megyei Levéltár IV. 1. a. [Közgyűlési iratok] Acta congregationalia 1730. 15 P 1724-1731 4. 498-501. A szabályozás értelmében mágnásoknak a vármegyén belül napi 3, annak határain kívül 5 forint járt, az alispánnak a megyében 3, azon kívül 4 forintos napidíj, a [jómódú] birtokosoknak, a táblabíráknak, a jegyzőnek „és egyéb jeles nemeseknek" 2 illetve 4 forint, a szolgabíráknak 1.50 illetve 2, az esküdteknek pedig 0,75 illetve 1 forint egy-egy napra. Ami a korábbi gyakorlatot illeti, adalékul szolgálhat Zala 1713. március 7-én jóváhagyott megyei költségvetése, melyben a pozsonyi gyűlésre kiküldöttek napidíjai 910 forinttal és a pozsonyi országgyűlési követek napidíjai pedig 600 forintos tétellel szerepelnek. (Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész. Zalaegerszeg, 1985.