Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben
méletlenül kezdte meg az ellenreformációs munkát. Az „akié a föld, azé a vallás" elv most az ellenkezőjére fordult, s ez alapján több földesúrral egyetemben a gróf is elvette a protestánsok templomát, iskoláját, a papot és a tanítót pedig elűzte. 1717 körül a protestáns híveket az újonnan hozott plébános lelki gondozása alá kényszerítették. Ettől kezdve vezették a katolikus anyakönyvet. A pesti commissio által 1721-ben kihallgatott tanúk azt vallották, hogy „négy esztendeje a csurgói templom maguk földesura parancsolatjából vétetett el". 83 Nemespátrón 1715-ben kezdődött meg az evangélikus templom és iskola elvétele. A surdiak ezt megelőzően Nemespátró lelkészeihez jártak, ami azt mutatja, hogy a nemespátrói nemesség nagyobb erővel léphetett fel az evangélikus hit védelmében. (Mindez azt példázza, hogy a megyei földesurak eltérő módon álltak a vallási kérdésekhez.) A protestánsok elleni fellépés során arra az 1714. évi rendeletre hivatkoztak, amelyben megtiltották a lelkészeknek, hogy az artikuláris helyeken kívül istentiszteletet tartsanak. Mivel Nemespátrót nem ismerték el artikuláris helyként, Surdot viszont igen, Pátró a surdi gyülekezet társgyülekezetévé vált 1730 körül. Előfordult, hogy egy földesúri családon belül más-más vallást követtek az egyes családtagok. Kéthely plébániáját a katolikus Zankóházi Zankó Miklós alapította 1714-ben, ugyancsak ebben az évben ő építette fel a falu első szilárd anyagból álló templomát, amelynek kriptájában később elhelyezték holttestét. A protestáns Zankóházi Zankó Boldizsárnak itt már nem jutott hely, őt a községen kívül azon a dombon temették el, ahol egykor a vár állt. 84 Az egyes helységek protestáns felekezetű tagjai földesuruk mellett a megyében terjeszkedni kívánó szerzetesrendekkel, továbbá a vármegyei hatóságokkal is kénytelenek voltak vitába szállni. Jó példa erre Nágocs esete. Itt az andocsi ferencesrendi zárda kívánta fennhatósága alá helyezni 1716-ban a protestánsokat. A veszprémi püspök erre vonatkozó rendeletének végrehajtását azonban nem lehetett egyik napról a másikra biztosítani. A nagyfokú ellenállást jelzi, hogy a vármegye négy évvel később, 1720. május 8-án kelt iratában szükségesnek látta kemény hangú figyelmeztetésben részesíteni a nágocsiakat, és tömlőccel fenyegette meg őket, ha nem engedelmeskednek. A mottóban már idézett levél a következőket tartalmazta még, amelyet azért emelünk ki, mert érdekes példával gazdagítja a vallási élet mindennapjairól kialakult képet. „(...) mostaniul fogva az után Andocsi Páter Uraimékat nem csak igaz és közöttek bé helyheztetet Plébánosoknak ismerjék és nekik minden dologban engedelmeskedgynek; sőt valamint a Prédikátornak, ugy ezeknek is mint Plébánosoknak azon jövedelmet, akár mibül állyó légyen az esztendőnként megh adnyi, ugy a nálok lévő Pápista Mesternek fizetnyi el ne mulassák." A szövegkörnyezetből úgy tűnik, hogy a rendelet megjelenése után az andocsi plébánosokat ugyanúgy megillették a javak, ahogy azután is megilletik a református prédikátort. A „valamint a Prédikátoroknak" kifejezés jelentheti azt is, hogy biztosítsák a katolikus plébános és iskolamester jövedelmét, továbbá a prédikátorét; de állhat abban a jelentésben is, hogy ezután úgy fizessenek a plébánosnak és a katolikus iskolamesternek, ahogy eddig a prédikátornak fizettek. Biztos adatok hiányában sem az első, sem a második kérdést nem lehet eldönteni. Mindenesetre a
