Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben
zeti levéltárak iratainak feldolgozására csupán a Magyar Országos Levéltár és a Somogy Megyei Levéltár dokumentumainak tanulmányozása után térünk rá. A megye vallási viszonyairól összefoglaló mű - kivéve Ladányi Sándor forrásközlő írását 2 - nem született. Inkább csak az egyes egyházmegyék illetve egyházközségek történetét dolgozták fel, ezek mozaikképet rajzolnak, ugyanakkor egységes rendszert nem képeznek. E dolgozat az erre irányuló kísérlet első állomása. Somogy megye népessége a török hódoltság után Somogy területe 1686 novemberében, illetve a következő esztendőben szabadult fel. A török hódoltság 1690-ben Kanizsa feladásával (az 1686 vége óta tartó blokád után) ért véget a megyében. Ekkorra azonban már igen nagy volt a területen élő népesség vesztesége. Az 1699-ben Somogy és Zala megye helységeiről készítettjelentésben az áll, hogy a házak romba dőltek, a lakosságot levágta vagy elhajtotta a török, a maradék azután „naturali morte mintegy pestisben" meghalt. A török hódoltságot és a felszabadító háborúkat túlélő népességnek újabb megpróbáltatást jelentett a Rákóczi-szabadságharc alatt, 1704-ben bekövetkező nagy „rácdúlás". A szabadságharc utolsó éveitől kezdve ismét pusztító pestisjárvány szintén sok áldozatot szedett. A meglévő levéltári források vizsgálata szerint a megye össznépessége 65^10 000 fő volt a 18. század közepén. 3 Az 1695 és 1714 között elpusztuló kisebb települések száma a népesség belső mozgására és tömörülésére utal. A falvakba történő beköltözést a spontán népességmozgás vagy a tudatos betelepítés következményének tekinthetjük. Somogy megyében 1724-ig nem volt jelentős a betelepítésekből származó népességnövekedés, és az újonnan betelepült népesség az általunk vizsgált időszakban még nem változtatta meg jelentősen a megyei vallási viszonyokat. A be- illetve kivándorlás nemzetiségre való tekintet nélkül folyamatos volt, arányában a magyarságot érintette a legerőteljesebben. 4 Mellettük azonban feltűnően sok szerb (rác) telepes került még az 1670-es években ebbe a térségbe. A 16. század végén és a 17. század közepén Somogyba sodródott szerbség a 18. század elejére eltűnt, elvándorolt, alig maradt egy-egy településen szerb lakosság. A szlovák jobbágy- és zsellérnépesség betelepülése önként, vagy földesúri telepítéssel történt. A horvát népcsoportok betelepülése a megyébe az 1710-20-as években folyamatos volt, ők inkább egyénenként, családonként költöztek be egy-egy faluba. Ugyanez az egyéni vándormozgalom volt jellemző a vendekre is. Az 1720-as években, főként Tolnából, már német telepesek is érkeztek a vármegyébe. így Somogyban főként másodlagos telepítésű német falvak találhatók. A Tolna megyéből érkezők Kötése földesurának engedélyével telepedtek le az 1730-as években. A megyében az egyetlen elsődleges településnek Mocsolád tekinthető, ahová a megelőző évtizedben érkeztek Hessenből. Az első említés az ide érkező lutheránusokról 1723-ban történt. 5 A következőkben olyan, a népesség számának meghatározásához szükséges forrástípusokat emelünk ki, amelyek a megye vallási viszonyaiba is bepillantást engednek. Az adóösszeírások és az urbáriumok az esetek nagy részében nem tartal-