Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Bősze Sándor: A forradalom és szabadságharc Somogy megyében 1848-1849 (Történeti kronológia)
A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC SOMOGY MEGYÉBEN 1848-1849 (Történeti kronológia) BŐSZE SÁNDOR Bár Somogy vármegye nemesi közgyűlése az országgyűlésre küldött követeit a Habsburg-ház iránti hűségre utasította és a nagyobb gazdasági áldozatokra nem mutatott hajlandóságot, a pesti forradalom győzelmének „szomorú ” hírére véleményét gyorsan megváltoztatta. Kaposváron ezekben a napokban láttak hozzá a nemzetőrség szervezéséhez. A mezőváros polgárai pedig 1848. március 22-én este rokonszenv tüntetést tartottak: „Nagy néptömeg hullámzott a város utcáin, minden középületen nemzeti zászlók lobogtak; a posta és a sorsjáték hivatala is a fekete sasát nemzeti lobogóval váltó fel. Este a város fényesen ki volt világítva, a polgárőrség zene mellett járt fel s alá a város utcáin, nagy csoport vidám tömegtől kisértetve, minden arcon öröm és megelégedés volt olvasható1 — írta a Pesti Hírlap tudósítója, Xantus János ügyvéd a kaposi eseményekről. Azon senki nem lepődött meg, hogy a következő napon a megyegyűlés áldozatok hozataláról határozott, s döntött a hetenként összejövő állandó bizottmány megalakításáról. A bizottmány tagjainak jó része gyakorlatilag a vármegye korábbi vezetőiből állott. Köztük volt például a kifejezetten császárpárti másodalispán, Hochreiter Ambrus is. Kaposvárt 1848. június 15-én rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A szabadságharc bukását követően azonban a megyeszékhelyet visszaminősítették mezővárossá. A forradalom, illetve az áprilisi törvények eltörölték a jobbágyságot, s vele egyetemben egy sor feudális szolgáltatást is. 1848-ban 10332 jobbágy és 12853 zsellér úrbéres háztartást írtak össze Somogybán,2 ahol a lakosság 90 %-a nem nemes jogállású volt. Mindazonáltal a legértékesebb földterületek továbbra is az egyházi és a világi nagybirtokosok kezén maradtak. A jobbágyfelszabadítás 5559 - átlag 30,5 holdas - jobbágytelket, a művelhető területek 13 %-át érintette. A nagybirtok tehát megőrizte gazdasági fölényét. Mivel a birtokukba került föld kevésnek bizonyult a családfenntartáshoz, ezért a volt jobbágyok már április elején mozgolódni kezdtek. Például Nagybajomból, Csokonyából, Komlósdról és Hedrehelyről érkeztek hírek tavasszal és nyáron a föld-, legelő- és erdőfoglalásokról. A megye legfelsőbb igazgatási szerve, a Somogy Vármegyei Közigazgatási Bizottmány és az ellentéteket okozó feszültségek felszámolását megkísérlő fiókbizottmány 1848 március végétől szeptember 11-ig huszonegy ülésen 108 puszta, falu és mezőváros 91
