Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Füzes Miklós: A magyar nemzet sérelmei. Egy elfelejtett röpirat a reformkori Magyarországról (Forrásközlés)

de hoc mundo” ezek annál veszedelmesebbek, mivel minden nap az Úr Istennel ebédelnek, vagy éppen meg is eszik azt, ez az öszveköttetés tekintetet szerez nekiek, mivel azt predicalják, hogy csalhatatlan Ekklesia Tagjai, és igy magok is csalhatatlanok. Ki tudná őket meghazutolni más, mint józan okosság, melyet ők fogva tartanak.

Természetes tehát, hogy ezek a nép’ tudatlanságában találják fel azon erőt, melyet a Constitutio ellen öszveesküdtek; nem is lehet csudálkozni azon, hogy azon alatsony eredetű Püspökök örömest kezet nyújtanak a Kormánynak a Nemzet ellen, mivel magoknak és nemzetségeknek semmi féltenivalójok nem lévén, örülnek ha valamit kaphatnak. A Törvény meg nem tartatik, mely azt rendeli, hogy a’ Fő Papok tör‘sökös magyar nemzetségből valók legyenek, egy szolga Vurum, Juranits, Bélánszky, Belik, Maries, Hám, Laicsák, Szutsits, Böle, Sztankovits, Hene, Osegovich, Haulich, Durcsák, Berghoffer, Jordánszky, Rajner valóban nemesi eredetüket harmadíziglen sem tudnák megmutatni. Az illy magyaroktól valyon mit várhat a nemzet? Kinek nem bomya, nem nyalja.

Ellenben vágynak lelkes Papjai a magyaroknak mint Szepesi, Kopács, Klobusiczky, kik habár mint papok fekete bőrbe öltözködnek ugyan, de hazafiuságoknak több példái mutatkoznak; azonban mit tehenek ezek az említett Collegák Társaságában? mutatja az ország gyűlésének naplókönyve. Szepessy is mennyire iparkodik béhomályosítani a világosságot.

De ki hordozza és vezérli tehát a Constitutio hajóját mégis olly szerencsésen, hogy ennyi kőszirtek közt kilencz századoktól fogva el nem süllyedett, sött a nemzet hajdani nagysága és a Constitutio némely árnyékai fenn maradnak, midőn Angliát kivéve az egész Európába a’ szabad nemzetek Constitutiok hasonló okok miatt, vagy elenyésztenek, vagy csak mint Királyi kegyelmes ajándékok lettenek.

Csak egy különös tsuda, a Köznemesség, ideértvén mindazokat, kik az előszámlált Rendek között nincsenek, az úgynevezett bocskoros nemes emberek, mert igy nevezik azon jeles Úri Rendek mindazokat, kik nem papok, nem mágnások, nem Főtisztviselők, vagy Királyfiak, kiket az ostoba austriai német „magyar ökröknek” nevez, mert egy olyan Sclávtól mint az austriai német, ki pénzért spionja, hóhérja az udvarnak, egyebet nem is várhatni, holott megtanulhatná az ostoba, hogy temérdek adózásai, kiszívott, szopott Fabrikái nagy hiányát mutatják egy védő Constitutionak.

De térjünk vissza a Kedves Földmivelőre, a csuda emberre, a derék birtokos nemes emberre, ez az, ki a maga csekélysége miatt a nagyok figyelmétől elmaradva, nagy száma miatt megvesztegethetetlen, egyszerűsége, mérséklete, és szegénysége által a vakitásokon felülemelkedik ‘s a Vármegyék Tiszt és Követek választásán szavát mindenkor Hazáért emeli fel, ez az ki az erkölcstelen Tisztviselő ostora, a ki egy Hazaáruló A1 Ispán alól a széket kiragadja, ki önhasznát felejtve, magával nem gondolva az erőszakoskodó Fő Ispánnak, a czimekkel megrakott Királyi Képviselőnek a tentát szemébe vágja, hogy fekete lelke színét homlokán is viselje; ez az, akinek büntető ítéletétől retteg a hivtelen Követ hazatértekor, ez az, kit fényes hazaszeretetéér a Kormány Rebellisnek nevez, akitől az ostoba austriai német minden civilisatiot megtagad; ez az, aki a’ magyar Constitutiot eddig megtartotta.

86