Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
deletére a vármegyéhez. Az 1848. december 1-én aláírt összeállitása szerint a földbirtok megoszlása Csepelyen ekkor a következő volt:35 Megnevezés Urasági föld Jobbágyi föld Összesen magyar holdban (1200 négyszögölben)* Belsőség 47 182 229 Szántóföld 337 1470 1807 Rét 64 386 450 Erdő 1738 611 2349 Szőlő és szőlőalja356 356 Hasznavehetetlen 9898 Összesen: 2242 3005 5247 *Itt kell megemlíteni, hogy a táblázatban a törtszámokat nem tüntettük fel. Ebből adódnak az össze- adási pontatlanságok. A forradalom és szabadságharc idején tehát a földesúri birtok Csepely határában jóval kevesebb volt, mint a jobbágyi birtok, amelyhez azonban hozzászámították az ún. soronkívülieknek — a papnak, a tanítónak és helyenként a nótáriusnak - a földjeit is. Az ez idő tájt megjelent Fényes Elek-féle földrajzi szótár Csepelyt magyar falunak tünteti fel Somogy megyében, közel a Balatonhoz. Utolsó postája Szemes volt. 880 református, 90 katolikus és 20 zsidó lakosa volt. Megemlíti református „anyateplomát”. Bekerült még a lexikonba a szőlőhegye, az erdeje és a „meglehetős” jelzővel a szántóföldje is. „A veszprémi püspök birtoka” - jegyezték be neve mellé.36 A szabadságharc leverése után a császári rendeletek alapján a jobbágyi földek és haszonvételek teljes elkülönítését is végre kellett hajtani, a pereket pedig be kellett fejezni. 1855. december 18-án Ranolder János veszprémi püspök felhatalmazta Tevely Ede ügyvédet, hogy a püspöki uradalmakat illető „jogi és politicai ügyekben” intézkedjék.37 A csepelyiek úrbéri perének nyilvánvalóan nem volt még vége, hiába készültek el annak iratai. Ezt bizonyítja az is, hogy 1856. augusztus 21- én a mérnöki iratokban jelzik, hogy a felperes veszprémi püspök keresetet indított a csepelyiek ellen.38 Tevely ügyvéd ez évben indította el az úrbéri pert a karádi uradalomhoz tartozó Csepely falu ellen tagosítás, legelőelkülönözés, erdei haszonvételek szabályozása, foglalás és maradványföldek visszaváltása tárgyában. A per részletes anyaga nem maradt fenn, de azt tudjuk, hogy a processzus 1858-ban egyességgel zárult. Az így megkötött szerződés minden vitás kérdésre kiterjedt, és a továbbiakban ez szabta meg a hajdani jobbágyság önálló gazdálkodásának anyagi lehetőségeit. 55
