Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
Vagyis a különbözet a szerződés javára 194 Ft és 3 1/2 Xr, igen jelentős összeg! A falu lakói és a veszprémi püspök 1779. március 19-én újabb szerződést kötöttek, amelynek feltételei valamelyest megváltoztak az előző contractushoz képest. A házak után változatlan maradt a füstpénz. Míg a napszámot, illetve a robotot 1788-ban napi 10 „pénz”-zel (dénárral) váltották meg, addig ezt 1779-ben 8 krajcárral tették.14 E szerződésbe beiktatott új pont volt az amely szerint, ha a földesúmak napszám kellett, akkor ugyanekkora összegért igénybe vehette a gazda vagy a zsellér munkaerejét. Ez a „természetben adott” szolgálat azonban nem haladhatta meg a rájuk eső robotkötelezettség egynegyedét. Ez tehát a jobbágyi, illetve a paraszti terhek növekedését jelentette, de bizonyos mértékig a korlátozását is. A hosszúfuvar szolgáltatási kötelezettség változatlan maradt. A kilenced és a tized beadási kötelesség ugyancsak, azzal a kis eltéréssel, ami 1779-től írásban is szerepel, hogy a kilencedet és a tizedet a határban kijelölt helyre kellett összehordani „eddig való szokás szerint.” Az 1768-as szerződésben az 5, az 1779. éviben pedig a 6. pontként szerepel az ölfa, vagy mint írták: „a karácsonyi fa” megvágása és hordása. A vaj, a csibe, és a tojás beszolgáltatása 1779-től már a borjú és a kappan beadási kötelezettségével is bővült, és ezeket pénzzel is megválthatták, mindet vagy amennyi „az Uraságnak tetszik”. Úgy tűnik, hogy ez az utóbbi inkább a földesúr számára volt kedvező. Ugyancsak új pontként találjuk a szerződésben azt, hogy a kenderből beadandó kilencedet és fonást a földesúr elengedte, de a szükséges zsákokat (nyilván a termények számára, amit be kellett hordaniuk) a falu lakóinak kellett adnia. A következő pont, amely a kazányosokkal kapcsolatos, azonos mindkét szerződésben. Az erdőhasználat terén már történtek változtatások. Az erdei makkoltatással kapcsolatosan az új szerződés leszögezi, hogy az uraságnak jogában áll elrendelni a „makk-tilost,” vagyis bármikor kitilthatja a csepelyieket a makktermő erdőből. Az anyagi feltételek is módosultak: 1768-ban minden sertés után 10 dénárt, ha pedig karácsonyig makkoltattak, akkor „öreg sertésenként” 20 dénárt kellett fizetniük. 1779-ben ez az összeg 3, illetve 8 garasra módosult, ami jelentős többletet jelentett.15 Bár a tűzi- és az épületfát továbbra is megkapták a jobbágyok az erre kijelölt helyeken, a szerződés szövege most már nemcsak a földesúr tulajdonjogát emeli ki, hanem a felügyeleti és megőrzési jogát is az erdők felett. Az első szerződésben nem volt szó a vadászatról, 1779-ben viszont külön megemlíti a szerződés szövege, hogy a vadászat, a madarászat és a halászat az uraság engedelme nélkül továbbra is tilos. Az első szerződés 7., a 11 évvel későbbinek pedig all. pontja foglalkozik a napszámmegváltás kérdésével. Mit láttuk, az 1768. évi szerződésben a robotnapokat 10 dénárral megválthatták a jobbágyok. 1779-ben a napszámmegváltás összege 8 krajcár volt, ami 16 dénárnak felelt meg. Ez utóbbi szerződésben a község, „jó 48
