Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
Ebben a felmérésben az állatállományt nem tüntették fel. Malom viszont volt a határban (nyilvánvalóan ún. patakmalom), amely évi 12 forintot jövedelmezett. Ezek az adatok a községben belüli óriási pusztulásról adnak hírt, bár az is valószínű, hogy az adatok pontatlanok voltak. Mint ismeretes, az 1715-ben készült összeírást hamarosan meg kellett ismételni. Az 1720-ban készült consriptioban Csepelyben már 23 adózó családfőt tüntettek fel. Azt azonban nem tudjuk, hogy ezek közül mennyi volt a colonus, a jobbágygazda, és mennyi a zsellér (inquilinus). Nevük szerint mindannyian magyarok voltak. Ekkor már 123 köböl szántóföld, 4 köböl irtvány és 23 kaszás rét állott megművelésük alatt. A szőlőterület 47 kapásra nőtt és két malmot is feljegyeztek területén. Ezek együttes jövedelme évi 14 forintot tett ki.3 Feljegyezték még 1720-ban azt is, hogy Csepely határában mindössze 2 puszta volt: Kuk és Pacsa, vagyis e falu nem tartozhatott a kis határú települések közé.4 A puszták, akkori megnevezés szerint a praediumok pedig arra utalnak, hogy a földesúmak saját használatában tartott birtoka is volt a falu határában. A veszprémi püspökség volt 1715-ben - a rendelkezésre álló adatok szerint - a birtokos Csepelyben. Lakói azonban nem voltak katolikusok. Ez kiderül abból, hogy 1784-ben az ősi templom helyén és annak köveiből egy református templom épült a faluban.5 Az 1751. évi megyei összeírásból ismét újabb népességszám növekedésről értesülünk. Ekkor 6 jobbágy gazdát és 28 házas zsellért jegyeztek fel. A föld területéről ez az összeírás nem őrzött meg adatokat, az állatállományról azonban igen. Az igás állomány jelentősen gyarapodott: 55 jármos ökör, 30 tehén és 16 ló alkotta ekkor a falu számos állatállományát, amelynek száma (101) még mindig alaposan elmaradt az ötvenkét évvel azelőtti állomány (173) mögött. Igaz, az adózó népesség száma (34) sem éri el az akkori népességszámot vagyis a 40 családfőt. A sertések száma tizedrésze az 1699. évinek; akkor 106, utóbb pedig 16 volt a faluban feljegyzett disznók mennyisége. A juhok és a kecskék száma ugyancsak alacsonyabb értéken állt. A századfordulón 45 darabot jegyeztek fel belőlük, az 1751. évi létszámuk ugyanakkor 37 darab volt.6 Ez az adóösszeírás, legalábbis a számok alapján, a többi Somogy megyei településhez képest, fejlődőnek és fejlődőképesnek jelzi Csepelyt,. A falu anyagi gyarapodása megindult, s ha nem is túl gyorsan, de biztosan látszik előrehaladni. Tizenöt esztendővel később, 1766-ban Mária Terézia rendelkezései alapján fel kellett mérni az egész ország területén a jobbágyság helyzetét. Az ekkor elrendelt kilenc kérdőpontra - eskü alatt - tett válaszok egyben a lakosság akkori helyzetéről is képet adnak. Az első három kérdés úgy hangzott, hogy van-e a helységnek urbáriuma, s ha igen, mióta és milyen. (Az urbárium, mint ismeretes, olyan gazdasági irat, amelyben rögzítették a jobbágy kötelezettségeit földesurával szemben és a nekik járó esetleges kedvezményeket, illetőleg jogokat.) Bár a jobbágyoknak erre adott válasza szerint 1763. június 20-án Karád mezővárosban (amely a veszprémi püspök 43
