Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban
ben fekvő horvátajkú községekben az elmúlt esztendőben törvényben részletezett és a T. Tanfelügyelőségnek intencióimmal megküldött rendeletem szerint az anyanyelvi érdekek érvényesülése lehetővé tétessék. Felhívom a kir. Tanfelügyelő Urat, hasson oda, hogy a mellékletben felsorolt somogyi elemi iskolákban, elsősorban az államiakban, és a községiekben a 110.478.-1923. sz. rend. értelmében, az arra jogosultaknak a „c” típus bevezetése már az 1924/25 tanévre lehetővé tétessék. A hitfelekezeti iskolákat, illetőleg az illetékes egyházi főhatóságokat megkerestem az iránt, hogy a maguk hatáskörében gondoskodjanak a kisebbségi nyelv tanításának hasonló módon való bevezetéséről a Tanfelügyelő úrral közölt hitfelekezeti iskolákban. Előfordulhat, hogy egyes helyeken az arra jogosultak a kisebbségi nyelvnek hathatósabb érvényesülését kívánják. Az idemellékelt kimutatásban feltüntettem azokat az elemi iskolákat is, amelyekben Somogy vármegyében is az arra jogosultak ha kívánják (Szülői értekezlet v. iskolaszéki határozat), a „b” típus bevezetését indokoltnak tartanám. Ezen utóbbi csak a német községekben fordulhat elő, mert az 1922. évi szakreferencia szerint a Dél-Somogyban fekvő horvátok lakta községek magyarosodása az elmúlt két évtizedben rendkívül előre haladt, amelyet a szer- bek arogans és horvátellenes fellépései a megszállás alatt csak meggyorsítottak. A fent hivatkozott rendeletem az arra jogosultaknak tág jogot biztosít a tanítási nyelv megállapítása terén. Ezeket a jogokat nemzetiségi hovatartozásra tekintet nélkül természetesen tiszteletben kell tartani. Ez vonatkozik horvát lakosságra is, akik a megszállás alatt derék hazahű állampolgárokként viselkedtek. Tanfelügyelő Úrnak azonban kellő tapintattal arra kell törekedni, hogy ha egyes helyeken a nemzeti kisebbség nyelvének érvényesítésére vonatkozó kívánságban némelyek a fenti rendezéstől eltérő kívánságot fejeznek ki, ha tehát az általam „c” típusnak kontemplált elemi iskolában a „b” típust, avagy bármely iskolában, amely jelenleg nem „a” típusú, s mégis az „a” típust akarnák bevezetni, ilyen esetben az érdekelteket jóakaratúlag fel kell világosítani arról, hogy elsősorban az ő érdekük, ha saját anyanyelvűk elsajátítását s kellő művelését biztosító „b” s még inkább „c” típust válasszák. A mai Somogy megyében ugyanis a nem magyar ajkúak oly kevés számmal, s oly elszórtan élnek, különösen áll ez a vármegye horvát ajkú lakóira, hogy a magyar nyelvnek az iskolában való kellő elsajátítása, (amire az „a” típus alig nyújt módot) elsősorban a nemzeti kisebbségeknek gazdasági és szociális érdeke, amit általában a kisebbségek, különösen a horvátok mint erről közegeim tájékoztattak majd mindenütt maguk is belátnak. Ezek azonban a felvilágosítás s a jóakartú tapintatos közrehatás ellenére is maradnak az „a” illetve a „b” típusnál, ilyes irányú akaratnyilvánításukat illetőleg annak érvényesülését sem szabad megakadályozni. Felhívom a kir. Tanfelügyelő Urat, hogy rendeletem alapján a tanítási nyelv tekintetében beállt változásokról, folyó év október 31-ig részletes jelentést tegyen, egyben felhívom, hogy a beterjesztendő I/a és Il/a kimutatásokban gondosan jelezze az egyes elemi iskolákban bevezetett tanítási nyelv típusokat, hogy ennek alapján nyilvántartásom esetleges hiányait kiegészíthessem. Nagy súlyt helyezek arra, 154
