Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása
ten az eddigi rendeletek keresztülviteléről volt szó. Mind a barcsi, mind a szigetvári járásbeli tanítók ellenálltak. A barcsi főszolgabíró, Scheldl Árpád előtt a tanítóság tiltakozott az erőszakosság ellen, kijelentvén, hogy a terület csak meg van szállva és nincsen elfoglalva. Erre a főszolgabíró erélyes hangon kijelentette, hogy ő ott a szerb imperiumot képviseli s ha a rendelet egész terjedelmében nem lesz végrehajtva, majd talál utat, módot és eszközt arra, hogy az végrehajtassék. Kiutasítással s internálással fenyegette meg a tanítókat. A szigetvári szerb főszolgabíró is felolvasta a rendeleteket, megmagyarázata a tanítóknak. Itt is felszólaltak a végrehajtás ellen, hivatkozva arra, hogy a békeszerződés még nem döntött a terület hovatartozására nézve, tehát korai volna, különösen a szerb vonatkozású tárgyakat, bevezetni az iskolákba. Itt a főszolgabíró aztán a keresztülvitelét nem is erőltette. A megszállott területeken levő polgári iskolákat is igyekeztek átszervezni. A pécsi szerb tanfelügyelő eltiltotta, hogy ezen iskolákba a vidéki szerb és szláv eredetű tanulók felvétessenek.76 Elrendelte azt, hogy a polgfári] iskolákban tanítandó a szerb nyelv heti két órában. A polg[ári] iskolákra új tanterv adatott ki, amelyben kötelezőleg elő volt írva, hogy csak a déli s északi szlávok történetét szabad tanítani, az „idegen” (vagyis magyar) történelem és földrajz tanítását a legszigorúbban eltiltották, a pecsétnyomókról a kir[ályi] és magyar jelzést el kellett távolítani. Később a polg[ári] iskolákhoz] Dr. Popenitc György (volt magyar gimnáziumi tanár, renegát) neveztetett ki Pécsre SHS közoktatásügyi kormánybiztosnak. És megkívánta, hogy a minisztériumhoz intézett beadványok ezután szerb nyelven terjesz- tendők fel. Az elemi iskolai s óvodai tanítók s óvónők fizetését a jugoszláv állampénztártól kapták Amely politikai s egyházi községek nem óhajtották, hogy általuk fenntartott iskolák tanítói, óvónői fizetésüket az állampénztárból kapják, kötelesek voltak tanerőiknek olyan fizetést biztosítani, mint a Jugoszláv állam. Az iskolafenntartók legtöbbje maga biztosította a fizetést s így függetlenítette tanítóját a szerb befolyás alól.77 A tanítók fizetése szolgálati évük szerint havi 2400-5000, az óvónőké 1200-2100 dinárban állapíttatott meg. Ezen kívül pótlékokat is állapítottak meg. Egy rendelet, mely 1920. október 2-án elrendeli, hogy a tanítóknak a fizetésük s pótlékaik kiadandó minden időre amióta szolgálatban vannak, tekintet nélkül arra, hogy a Jugoszláv államnak esküt tettek-e vagy sem.78 [Az] 1921. évben azonban már nyilatkozatot követeltek arra nézve, hogy a tanulókat anyanyelven fogják tanítani, a szerb vonatkozású tárgyakat (földrajz, történelem, alkotmánytan) a tantárgyak közé veszi[k] s a Jugoszláv állam által kiadott rendeleteket tiszteletben tartják, ezeknek engedelmeskednek, ellene nem izgatnak. Aki ezt a nyilatkozatot nem írta alá, nem számíthatott fizetésre a jugoszlávoktól. Egyébként a szerb kormány a fizetésrendezési rendeletet Somogybán csak itt-ott hajtotta végre, egyenlőre csak 5- 700 K[orona] drágasági segélyt adott 1919. júniustól egy, illetve egy és egynegyed éven át. 1920. jún[ius]ában, midőn már biztosra vették, hogy ki kell vonulniuk a megszállt területekről, minden eljárást beszüntettek. A horribilis dinár fizetésében csak néhányan részesültek. 1921-ben néhol márc[ius]-máj[us] hónapokban adtak törzsfizetést, de annak 70-80 %-át levonták. Általában az voií a közhiedelem, hogy 133
