Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Bősze Sándor: A forradalom és szabadságharc Somogy megyében 1848-1849 (Történeti kronológia)

Hartlieb altábornagy csapatai bevonultak Kaposvárra. A császári­ak egy ezrede kifosztotta a várost. A megyeházáról magukkal vit­ték még az ottfelejtett nemzetőri dárdákat is. szeptember 23. „Balatonkiliti: Kis ellenséges zászlóalj áll előttünk, és a nyitány néhány csetepatéval megkezdődött. Egészében komoly hangulat uralkodik. ”19 - rövid naplóbejegyzésben Dahlen. Az első somogyi gerillaakcióra, a Zamárdi és Szántód közti ágyúzással kísért rajta­ütésre utalt a fiatal osztrák főhadnagy. Az erdőben azok a környék­beli nemzetőrök rejtőztek el, akik tudták, hogy Jellacic Siófokon tartózkodott. A magyarok oldalba támadták a horvátok utóvédjét, amelynek soraiban nagy pusztítást vittek végbe. A váratlan puska- tűztől meglepett a császáriak és a nemzetőrök között a küzdelem délelőtt 11 órától délután 4 óráig tartott. Somogy megye bizottmánya, mely ekkor már Szentbalázsra tette át székhelyét, községben megtartotta első ülését. szeptember 24. A Marcali járásban az első nagyobb gerillaakciót délelőtt hajtották végre. A Kanizsa és a Kiskomárom irányából érkező 114 szekérből álló horvát konvojt — kísérőikkel egyetemben - a szőcsényi erdőben a Mesterházy ügyvéd vezetésével Keszthelyről érkezett, valamint a vörsi, a főnyedi, a nemesvidi nemzetőrök és még 14 bottyánpusztai béres reggel megtámadta és szétverte. Az ellenséges katonák egy része vissza­menekült Kanizsára. Az erdőben bujkáló horvátokat a környék lakói elfogták. Itt kerültek a népfelkelők kezébe Jellacic levelei is. Dél felé - vélhetően a reggeli csatározásból életben maradottak kö­zül - Marcali piacterére érkezett 24 ellenséges katona. Itt, templom előtt - vasárnap volt — nagy csoport fogta őket körül. A gombai bir­tokáról ekkor érkező Stephaits Gáspár határozott fellépésével azon­nal lefegyverezte a meglepett horvátokat. Az idős ember ezután a zsákmányolt fegyvereket saját kocsijára rakatva elhajtatott. Ezek az esetek ismételten csak arra buzdították a vármegyei bizott­mányt és magát Noszlopyt is, hogy a népfelkelést meghirdesse: tehát határoztak arról, hogy „...minden hazafinak kötelességében áll segédkezet nyújtani, ...és mindenki, ki eddig nemzetőr volt, tar­tozik fegyvert fogni. ”20 Jóllehet a somogyi nemzetőrök csapata, amelynek létszáma még egyharmad része sem volt a tervezett ezerkétszáznak, megérkezett a kijelölt gyülekezőhelyre, a pákozdi csatában nem vett részt. (ld. szeptember 29.) szeptember 25. V. Ferdinánd Franz Philipp Lamberg altábornagyot a Magyaror­szágon lévő fegyveres erők főparancsnokává nevezte ki. Mivel a kinevezésen nem volt magyar miniszteri ellenjegyzés, ezt az or­szággyűlés két nappal később törvénytelennek és érvénytelennek nyilvánította. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom