Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

tött, ha az eredeti végkövetkeztetést (hogy tudniillik a betelepülő népesség háromnegyede volt hódoltsági vidékekről érkezett) az adatok ilyetén való csoportosítása meg is kérdőjelezi. De ez az egyetlen pont, ahol érdemi eltérés tapasztalható. Az eredmé­nyek fent bemutatott jelentős egybeesése által Kováts Zoltán adatai megerősí­tik a betelepülés irányára vonatkozó konklúzióinkat. Másfelől viszont felmerül a kérdés, hogy mi lehet az oka annak, hogy a somogyi és betelepülő népesség arányát illetően viszont olyan komoly mértékben eltér az 1744. évi nemesi felkelés névsorából levont következtetésünk Kováts Zoltánétól. Az 1-2. és 4-5. táblázat adatainak hasonlósága azt sugallja, hogy az inszurrekciós névsor nem ad torz képet a vármegye század közepi népességéről. Ha viszont azt szeret­nénk, hogy megálljanak Kováts Zoltán komoly demográfiai elemzésével szem­ben is, akkor alaposabban meg kell vizsgálnunk, hogy milyen reprezentativitá­sú a használt adatsor. Inszurrekció és reprezentativitás A névsor elemzése által nyújtott adatok értéke azon múlik, hogy milyen módon állította ki a megye ezt a kontingenst: annak összetétele mennyiben reprezentálja a megye lakosságát. Ezért legelőször az 1744. évi Somogy me­gyei nemesi felkelést kell körüljárnunk. Az osztrák örökösödési háború folyamán két alkalommal került sor Magyarországon nemesi felkelésre. Az 1741. szeptemberi 11-i híres jelenet al­kalmával CYitam et sanguinem pro rege nostro Maria Theresia!") személyes felkelést, portális lovasokat és 30 000 gyalogos katonát ajánlottak meg az or­szággyűlésre összesereglett rendek, de a végső tervezet már csak összesen 22 000 gyaloggal számol. Ebből hat négy zászlóaljas ezredet állítottak aztán fel (egyenként 4x750 fő létszámmal), és a meglévő három magyar sorezred meg­erősítését végezték el. 14 Az 1741. évi 63. törvénycikk értelmében, mely részle­tesen szabályozta a nemesi felkelést, Magyarország rendjei tehát nemcsak a nemesek személyes illetve helyettesek útján történő hadbaszállását ajánlották meg, hanem ezen túlmenően (s ezeknél jóval nagyobb jelentőséggel) a birto­kosok által nádori portánként 15 egy-egy lovas és szintén a porták után négy­négy, összesen hat új teljes gyalogezredbe szervezendő 21 622 gyalog kiállítá­sát is. 16 (Vagyis nem egyszerűen nemesi felkelésről, hanem a gyalogság kiállítá­sán túl is inszurrekcionális-portális katonaságról van szó.) A gyalogságot Ma­gyarország adójának terhére állították ki. 17 Ennek értelmében 1742-ben Somogy vármegyében személyesen 40 nemes kelt fel, 47 pedig helyettest állított. Somogy 90 nádori portája után a vármegye zászlaja alá 34 katonát állítottak, 56-ot más vármegyék felkelő sere­géhez csatolták, de egy vasi birtok után kiállított katona a somogyi kontin­genst erősítette. Az országgyűlés által megszavazott újoncokból Somogyra 360 esett. 18 Ők a második (soproni) ezred kötelékébe kerültek. 19 Somogy megye adózási elszámolása azt mutatja, hogy a 360 gyalogos kiállításának költségei 10 110 forintra rúgtak, ami a megye évi hadiadójának körülbelül negyedrészét tette ki. 20 Az osztrák örökösödési háború folyamán másodszor 1744-ben szólítot­ták fegyverbe a nemességet. 21 Augusztus 10-én, a második porosz támadást

Next

/
Oldalképek
Tartalom