Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

ságnál 103, a gyalogságnál 81 rot számlált. Közülük csupán egy káplár nemes, és a lovaskatonák közt még két kurialista nemest találunk - státuszukat külön feltüntetik -, a többiek mind a nem kiváltságoltak közé tartoznak. Számuk (összesen 184 fő) már eléggé magas ahhoz, hogy statisztikailag is értékelhető sokaságot alkossanak. Különösen kedvező, hogy feltehetőleg egyenletesen képviselik a katonák a megye össznépességét, amit más, korábban használt forrásokról nem lehet elmondani. Kováts Zoltán összesített adatokat használt annak meghatározására, hogy honnan érkeztek a Somogyba betelepülők.

5 Táblázatában összesen 190 személy szerepel, akik közül 22 ismeretlen helyről érkezett. Ez az adatbázis 1720 és 1725 közti megyei összeírások elszórt adatait, 1730. évi kaposvári adatokat és az 1736-ban végrehajtott megyei összeírás 19 községéből való 35 adatot egyesíti. Ha a kérdés szakértője nagy munkával ilyen adatokat tudott csak összegyűjteni, s ezekre volt kénytelen építeni, akkor laikusként is kötelességemnek érzem, hogy - mint egy adalékot Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez - a kutatók rendelkezésére bocsássam a vármegye által 1744-ben kiállított katonaság névsorát, mely egyetlen időpontból származik, s reprezentativitásában is messze felülmúlja például Kováts Zoltán több forrásból származó adatait. Néhány következtetés levonása és a szükséges forráskritikai vizsgálódások után közlöm a névsorokat, hogy az esetleges mikrovizsgálatok is lehetővé váljanak. Betelepülés Somogyba a 18. század első felében Az első kérdés, melyet feltehetünk, a bevándoroltak és a már Somogyban születettek arányára, vagyis a bevándorlás méreteire, jelentőségére vonatkozik. Mivel a forrás 1744-beIi, nyilvánvalóan az immigrációnak csupán első fázisára derülhet némileg fény. Nem tudjuk, hogy a nem somogyi születésű katonák mikor érkeztek a vármegyébe. Ez lehetett már felnőttkorukban, de még kisgyermekkorukban is. Ami biztos, az csak a terminus post quem, vagyis a születési időpont, amikor még bizonyíthatóan máshol laktak. Ebből a szempontból jelentőséggel bír a katonák életkora. Ez a Somogy megyén kívül születettek esetében 17-től 35 évig terjedt, a legtöbben (25-en) 20 évesek voltak, míg az átlagos kor 22 év volt, ettől átlagosan mintegy három évvel tértek el az egyes adatok.

6 Vagyis a sokaság tagjai tipikusan 1719 és 1726 közt születtek, és így szinte biztosan nem tartoztak az 1720 előtt a megyében élő népességhez, miáltal következtetéseink jól összehasonlíthatóak lesznek Kováts Zoltán adataival. Meglepő, hogy a megyebeli születésű katonák aránya ebben az 1744-es mintában csak 51% (93 fő), szemben a máshol született 49%4cal (91 fő). Ez az 51% alacsonyabb a Kováts Zoltán által végkövetkeztetésként megadott lehetséges intervallum (55-68%) alsó végpontjánál is, noha az 1784-85-re vonatkozik, és 1744-et még négy évtized követte, kétségtelenül számottevő betelepüléssel. Vagyis ez a minta, noha önmagában messzemenő következtetések levonására természetszerűleg nem alkalmas, inkább arra utal, hogy a betelepülés a feltételezettnél esetleg mégis nagyobb mérvű volt, s tán a század végi népesség nagyobbik részének szolgálhatott forrásául. A második kérdés, melyet vizsgálni módunk nyílik, a bevándorlás iránya. Az adatok első közelítésben történt csoportosítását az 1. táblázat tartalmazza.