Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

Az árokban rettenetes vérfürdő kezdődött, s a jobb- és balszárny elvágta az ellenség útját a hídhoz. Erre először a sáncokban, a szekérvárban, de a hídon is oly mészárlás kezdődött, s a katonák oly elkeseredettek voltak, hogy senkinek sem kegyelmeztek. Bár néhány pasa és más előkelő (magasrangú) tiszt nagy pénzösszegeket ajánlott életéért. Ez az oka, hogy kevés foglyot ejtettünk, kivéve azokat, kik a holtak (közt) alatt meghúzták magukat. Ezek azt vallották, hogy az egész ellenséges gyalogság az innenső parton volt, a túlsón csak a nagyszultán testőrségéből néhány ezer embere maradt. Már eleve úgy ítéltük, hogy ez a török hadsereg nagy veresége. Ez a dicsőséges harc döntéssel végződött és úgy látszik, hogy maga a nap sem akart addig lenyugodni, míg sugárzó szemével nem láthatta a Császári Felség fegyvereinek teljes győzelmét. Toll le nem írhatja Császári Felséged hős lelkű tábornokainak harci szellemét, mégkevésbé illetheti elég dicsérettel. Császári Felséged higyje el nekem, hogy ez a bizonyság nem üres, és szokásos bók, hanem ezt megköveteli az igazságosság, hogy én, mint e pompás hadseregnek szerény vezetője, illő megemlékezést szolgáltassak. Méltán megérdemlik, hogy a hadsereg a számára oly rég megígért, elmaradt pénzeket megkapja, és ezzel bátorítva legyenek még tettre készebb cselekvésre, tovább élvezhessék Császári Felséged kegyét. Voltak ugyan egyesek, kik másoknál jobban kitüntették magukat, de mindenki többet tett a kötelességénél, mit elvártak tőle. Ezt a dicsőséget megszolgálták úgy a lengyelszász választófejedelmi, mint a brandenburgi segédcsapatok. Éjjel 2 órakor kiparancsoltam a katonákat a sáncokból,

60 azok szabadban maradtak egész éjjel, mert lehetetlen volt a katonákat ismét összegyűjteni zászlaik és lobogóik alatt. Az ellenséges hidat azonnal megszállták, s akkor láttuk, hogy ágyúink mily nagy pusztítást végeztek. 12-én kora hajnalban tábort tűztünk ki. A tegnapi hadműveletet sokkal jelentőségteljesebbnek láttam, mint éjjel gondoltam. Hihetetlen a halottak nagy száma, a nagy zsákmány ágyúkban, bombákban, gyújtóbombákban, gránátokban és más lőszerben. Óriási volt a kis- és nagy állatok száma, sok volt az élelmező kocsiké. Ugyancsak ily módon találtuk virradatkor a Tiszától egy félórányira az ellenség táborát, melyet az átszököttek szerint, a törökök szintén cserben hagytak. Ezt azzal a hírrel egészítem ki, hogy a nagyszultán még az éjjel legnagyobb pánikban Temesvárra menekült. Lovassága épp úgy futott, mintha vereséget szenvedett volna, - kétségkívül attól való félelmében, hogy Császári Felséged győzelmes fegyverei, a hídon átkelve elvágják útjukat Temesvár felé. Túl a Tiszán a táborban volt található az összes sátor, köztük magáé a nagyszultáné is; nagyszámú teve, bivaly, ökör és más állat; az egész nehéztüzérség, bombák, gyújtóbombák és más lőszer; leírhatatlan mennyiségű élelem, és mindkét oldalon összesen legalább 6000 kocsi.

61 Minden ezredből néhány vezényeltet átengedtem a hídon, hogy a jól megérdemelt zsákmányhoz jussanak. De minden elővigyázatosság mellett, éjszaka és nappal, a lőszerben tűz támadt és nagy része tönkre ment. Nem kétlem, hogy az általam előreküldött v. Vaudemont herceg Császári Felségednek sok részletet előadott már, csak azzal biztosíthatom Császári Felségedet, hogy minél jobban átvizsgáljuk a harcteret, annál fontosabb és jelentősebb lesz ez a győzelem. A katonák a hídnál a holt tetemek felett úgy kelhetnek át, mint egy szigeten. Egyre inkább bizonyossá válik, hogy a török hadsereg néhány