Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

IV „AZ 1697. ÉVI MAGYARORSZÁGI TÖRÖK HÁBORÚ RÖVID LEÍRÁSA Noha az új török császár nagyon azon volt, hogy a birodalmát új alapokra helyezve, biztonságot adjon számára, eddig nem tudta elérni célját. Ez Scio-sziget elfoglalásával

1 a fontos Assoff erősség elvesztésével

2 eléggé távolinak tűnt. Részben azért is, mert a törökök Magyarországban nagy erőket vontak össze, hogy ott „nagy halakat fogjanak". Ennek ellenére nem sokat, vagy semmit sem nyertek, és érezhető volt az is, hogy a császáriak mindenkor kis erővel meg tudják gátolni (feltartóztatni) a nagy török hadsereget, és fontos hadműveleteit. Ez év elején a hitetleneknek semmi sem hiányzott ahhoz, hogy ismét erős sereggel vonuljanak harcba, s ehhez elvégezzék hadi előkészületeiket. Csupán az nem volt jó hír a törökök számára, mikor a nagyszultán értesült arról, hogy a Francia Korona minden kapcsolatát felhasználta arra, hogy a magas szövetségesekkel békét kössön. De ettől eltekintve, hogy a nagyszultánt ez nagyon nyugtalanította és bántotta, mégis igyekezett a francia követet, de Chateauneuf urat

3 rábeszélni, hogy tanácsolja a királynak, sose jusson eszébe váratlanul belemenni általános békébe és abból kizárni az Ottoman Portát. Jóllehet a nagyszultán nem hitte, de a franciák bizonykodását mégis valóságnak vette, s emiatt mégsem kapott kedvet a békére, hanem mint mondtuk - minden vágya a háború folytatása volt. Mikor az előző évi olaszi ütközet* után ismét kiújult a régi keserűség a janicsárok és a szpáhik között, (előbbiek a menekülő gyalogságukra tüzeltek), a szultán mindenekelőtt ezt az ügyet akarta elintézni. Leváltotta a konstantinápolyi kajmakánt, más szolgálatra Ázsiába küldte, és helyette a belgrádi csapatok parancsnokát, Ibrahim pasa szerazkiert emelte erre a méltóságra. Ez igen régi szolga volt, röviddel IV. Mohamed szultán letétele előtt börtönbe vetették, de aztán ismét szabadlábra került, és Negroporte

4 védelmében nagy érdemeket szerzett. Szolgálatait azonban elfelejtették, mikor 1695-ben csapatait Moreában

5 szerencsétlenül vezette, és meglehetős kudarcot vallott. Ám ismét a nagyszultán kegyébe férkőzött és Belgrád szeraszkiere lett. Amennyire most a törökök a hadműveleteik miatt aggódtak, a császári részről ugyanúgy fáradoztak, hogy tekintélyes erőt vonultassanak a harctérre. Ezt szolgálta az is, hogy az alsó-ausztriai rendeket januárban ismét összegyűjtötték Bécsben, és más császári örökös tartományok mellett, különösen Sziléziában nagyösszegű pénzt, és leírhatatlan mennyiségű zabot (szénát) engedélyeztek a magyarországi raktárak feltöltésére. Különösen Bécsben, s más helyeken a szertárakban, és öntödékben, éjjel-nappal dolgoztak bombák, gránátok és más lőszerek gyártásán és sok új ágyú és mozsár öntésén. Bécsben és Linzben különféle találmányok alapján ez évben is új hajókat építettek, melyek ágyúlövés ellen védettek voltak.

6 Magyarországban lschup-on,

7 s más Duna menti helyeken sok tutajt készítettek, melyek a Dunán a török elleni harc céljait szolgálták.

8 SZÖVETSÉG MEGKÖTÉSE A RÓMAI CSÁSZÁRSÁG, MOSZKVA ÉS VELENCE KÖZÖTT Nagy pénzösszegek és élelem előteremtése mellett, a keresztények szerencsés haladását elősegítette a nagy moszkovita vállalkozás, sőt a február 13* Téves adat. Az összecsapás, amely eldöntetlenül maradt 1696. augusztus 26-án történt Heténynél. A csatáról kiadott egykorú nyomtatványok tévedéseit vette át ennek a kiadványnak a szerzője.