Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

Többször nyúltak a vezércikkek szerzői mondandójuk meggyőző erejének növelésére jeles költők alkotásaihoz. Berzsenyi, Petőfi, Arany, Tompa voltak a leggyakrabban idézett lírikusok. De a szerzők néha túlságosan megbíztak emlékezetükben. így kerülhetett együvé két ismert vers egy-egy sora: „Nemzeti nagy létünk hol késel az éji homályban." A húszas, harmincas években kibontakozott, igen erőteljes nyelvvédő mozgalom hatására a lapokban gondosan kerülik a német eredetű szavak, kifejezések illetve az ún. germanizmusok használatát. Ezzel szemben a húszas években a publicisztikai írások hemzsegnek a latin szavaktól, sőt mondatoktól. (E jelenség az évtized végére fokozatosan csökken, majd a harmincas években már jóval ritkábban fordul elő.) Ezeknek a kifejezéseknek a többsége feltehetően ismert és használatos volt ezekben az években - de csak a humán, azaz latinos műveltségűek körében. Másoknak, akár középfokú végzettségűeknek is aligha könnyítette meg a közölni szánt gondolat megértését a latin kifejezések használata, még akkor sem, ha egy részüket a szerzők valahogy magyarázzák a szövegben. Még címként is gyakran fordulnak elő latin kifejezések: ,,Beáta simplicis"; ,,Mare amora"; „In nomine culturae"; „Consummatum est"; „Hic Rhodus, hic salta"; „Finita comaedia" stb. Szöveg közben pedig sűrűn lehetett találkozni idézetekkel: „

Parturient montes et nascitur ridiculus mus"; „Quid faciendum?"; „Alios ego iam vidi ventos" stb. Az meg szinte mindennapos gyakorlat a korabeli publicisztikában, hogy idegen - nem feltétlen latin, itt-ott francia, angol - eredetű szavakat kevernek fogalmazványaikba, természetesen magyar toldalékokkal. Közülük több ma is használatos ugyan, de már a maguk idejében is voltak magyar megfelelőik: lethargikus (sic!), impozáns, decinium, ex-lex, exotikus, destrukció, redukálódik, integritás, intranzigens, déferai, majoritás stb. Vagy mondatokba építve: „...úgy gruppírozta az előadottakat..."; „...a dolgos füldművesnép nyakán kucsírozott"; „Jól preparált deszcillátorként működött" stb. Külön említést érdemel a szakszókincs megjelenése a publicisztikákban. Az ilyen és hasonló kifejezésekre gondolok: a bessz; A valorizáció (címben), a reorganizálás, a diszkreditálás, melyek pontosan csak a pénzügyekben járatos olvasók által voltak értelmezhetőek. Persze a vezércikkeket aligha olvasták kevésbé iskolázott emberek, akik ha meg is vették a lapot, a hírek, a hirdetések átfutásával, a bűnügyi tudósítások elmélyült tanulmányozásával feltehetően befejezettnek tekintették az újság olvasását. Egy vékonyabb réteg, melynek tagjai érdeklődéssel követték az országos politika eseményeit is illetve járatosak voltak a pénzvilágban, feltehetően megértették az idegen szavakat, kifejezéseket. Amelyek persze semmiképpen sem szolgálták a magyar nyelv tisztaságának, szépségének megőrzését illetve fejlesztését. Szerkesztők, újságírók A lapok szerkesztői, belső munkatársai a vizsgált időszakban bölcsészés jogvégzettségűek köréből kerültek ki. Jellemző munkásságukra, hogy több lapnak, szakmai folyóiratnak is dolgoztak és valamilyen önálló kötettel is rangot szereztek maguknak. Dolgozatunkban csak néhány nevesebb szerkesztő, rendszeresebben publikáló belső és külső munkatárs pályájának felvázolására vállalkozhatunk.