Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

Szociális feszültségek és a sajtó Az természetesen elvárható volt a polgári lapoktól, hogy megfelelő terjedelemben és módon foglalkozzanak - részben saját cikkeikkel, részben az érintettek köréből érkezett írások közlésével - a széles kispolgári és a kis létszámú középrétegekhez tartozók életkörülményeivel, egzisztenciális gondjaival, megjelenítve érdekeiket hasábjaikon. Hiszen az olvasók többsége az ő körükből került ki. De miként foglalkozott a lakosság jelentős hányadát kitevő nincstelenekkel, a külvárosok szegényeivel, a falvak napszámosaival, szegényparasztjaival, az elsősorban a megyeszékhelyen élő munkanélküliek tömegével? (Az 1930-as évek elején Kaposváron 1500-1700 család volt kereső nélkül, többnyire három-négy gyerekkel.) Jutott-e figyelem és milyen mértékben, hangnemben a polgári lapok szerkesztőségeiben e rétegek megélhetési gondjaira, léthelyzetük kilátástalanságára - túl a választási és egyéb, jórészt hátsó szándékú, demagóg írásokon kívül? Tudvalevő, hogy a háború utáni infláció és a munkanélküliség a munkavállalók tömegeit sodorta a létbizonytalanságba. Ugyanakkor a legfelső köröket alig vagy egyáltalán nem érintette a válságok sora, ami igencsak növelte az amúgy is meglévő feszültséget elsősorban a legalsó és a legfelső rétegek között. E tény előtt az újságok sem hunyhattak szemet. Hiszen a következmények az egész társadalom amúgy is törékeny békéjét érinthetik. 1922 szeptemberében így ír a Somogyi Újság: „Borzalmas tél jön... Vannak olyan rétegek, melyek ma sokkal nagyobb jólétben élnek, mint eddig bármikor."

57 Másutt: „Kényszerítse a város a gazdagokat, hogy heverő tőkéikkel álljanak be a produktív munkások közé. Szorítsa le mindenki fényűző életét."

58 A legnagyobb feszültséget okozó munkanélküliség és a tömeges elszegényedés gyakran szerepelt a lapokban. Ilyeneket olvashatunk: „A legnagyobb keresztet a kétkézből élők viszik."

59 Megírták, hogy a városban munkanélkülisegélyeket követelnek. Es hírt adtak arról is, hogy „a város beszüntette a jóléti akciót." Ezzel kapcsolatban Vétek György polgármester így nyilatkozott: „Tény, hogy sokan megérzik, de tény, hogy az ínségesek is csak megvannak... Nagy gond alól szabadul fel a város vezetősége és adózó polgársága." Sajnos, a lap nem fűzött kommentárt a hírhez.

60 Az e témában született írások többségét nem az őszinte emberi együttérzés, a keresztényi humanizmus hatotta át, hanem a félelem amiatt: „mi lesz, ha az elkeseredés tovább fokozódik?" A városi munkanélküliek illetve az elbocsátás rémétől fenyegetett fizikai dolgozók körében kialakult elkeseredett hangulathoz hasonló helyzet uralkodott a mezőgazdasági cselédek soraiban is. A róluk szóló cikkek többsége a nyomorúságos körülmények között élő családok sorsának megértéséről tanúskodik. Riportra - amely hasonló társadalmi kérdésekben amúgy sem volt divatos műfaj - ugyan egyik lap sem vállalkozott, de az elbocsátás állandó veszélyétől fenyegetett rétegre úgy általában felhívták a figyelmet, bemutatva embertelen körülményeiket, jövőjük bizonytalanságát. - „Nem tudják a cselédek, hol dolgoznak, hol hajtják le a fejüket." „Fokozódott a mezőgazdasági munkások munkanélkülisége" - jelezték a cikkek. És a továbbiakban ilyen és hasonló megállapításokkal lehet találkozni. „Tudjuk az okokat, de ne bolygassuk, amíg ki nem kényszerítik." „Az államnak kell gondoskodni a munkanél-