Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

kishaszonbérbe adás elől is, amelyre elsőként született törvény Egyes szer­zők odáig is elmentek e halogató magatartás bírálatában, hogy az őszirózsás forradalom időszakára utaltak: „Kész csoda, hogy a hazaérkezettek - (már­mint a frontról - P. L.) nem csináltak nagyobb fölfordulást földügyben. Több jóakaratot és szociális érzéket, birtokos és bérlő uraim!" 44 De ilyen hangvéte­lű cikkek is megjelentek: „A cselédségnek nem kell a föld." 45 „A feldarabolás folytán csökken a hozam." 46 (Az utóbbi cikk szerzője földbirtokos.) „Ma nem időszerű a birtokmegoszlási kérdést erőszakolni. Érdemes-e magunkat ismét rázkódtatásnak kitenni?" 47 A Délmagyarország alig két hónappal a megindulása után kemény han­gú cikkben utalt arra, hogy bár a kishaszonbérletről szóló törvény enyhébb, mint amilyenre 1919 őszén határozatot hoztak Somogy birtokosai, az urasá­gok mindent elkövetnek a törvény kijátszására. „A kicsinek és kevésnek a meg­adását is egyenesen megtagadják, vagy teljesíthetetlen követelésekhez kötik ­olvashatjuk Javós Antal képviselőtől. A szerző a továbbiakban feltette a kér­dést: „Ha a földbirtokreform végrehajtása is ilyen lesz, jobb arra nem gondol­ni, mi lesz akkor... Valamikor eget-földet ígértek azok a szűkmarkúak, akik ha a hínárból még egyszer kilábolnak, ma minden, de minden feledve van... Há­rom éve ötven százalék erejéig is átengedték volna a földjüket, hogy a másik ötvennel szabadon rendelkezzenek." 48 A kisgazdák lapjának 1921 őszi cikkeiben egyre erősödött a türelmet­lenség, az elégedetlenség hangja. - Késik a végrehajtás - írja, és ebben a hiva­talokat és a nép szellemi vezetőit is hibáztatta, akik nem tájékoztatták megfele­lően az érdekelteket a lebonyolítás módjáról. Ilyen mondatokat olvashatunk: „A földreform végrehajtásának meghiúsulásával a magyar lelkivilágát a végle­tekig felkorbácsolják, aminek igen szomorú következményei lehetnek rájuk nézve... A földosztókat kommunistáknak kiáltják ki." 49 Ugyancsak a Dél-Ma­gyarország állapította meg: „Történt ugyan valami a legalacsonyabb népréteg szájának betömésére, türelmének lecsillapítására, végighúzták a mézes madza­got az emberek szája előtt... Nem sikerült teljes egészébe végrehajtani Nagyatádi Szabó tervét." Az okokat a pénz- illetve hitelhiányban, a pénzügyi körök kap­zsiságában, az állam tehetetlenségében jelölte meg. „A profit előbbre való a magyar nép érdekeinél" - jelentette ki a szerző. 50 De a másik oldal is hallatta szavát, mégpedig olyan hangnemben és ér­veléssel, amely minden bizonnyal felháborította a polgári haladásban valame­lyest is érdekelt rétegeket, természetesen nem beszélve a földre várókról. Ilye­nek voltak olvashatók a két polgári lapban: „Amíg nem volt Törvény és Novel­la, boldog volt a mezőgazdasági cseléd, megvolt a biztos kenyere, mindene. Megvolt részleges földje, kaszálója, aratása nincstelennek, kisembernek. Ju­tott még a törpebirtokosnak is, ha takarékos, józan életű volt, pénze árán mindig juthatott néhány hold szabad kézből vett földrészhez." 51 A szerző - uradalmi gazdatiszt - elpanaszolta, hogy mióta ez az idillikus állapot megszűnt, békét­lenség, nyugtalanság vett erőt a cselédeken, a pusztákon. Egy másik szerző ­foglalkozása: számvevő - szerint a községében földbirtokreformnak nevezett szocializálás folyik. Az javasolta, hogy a kormány hirdessen statáriumot a föld­reform falusi terroristái ellen. A földreformot ellenzőknek kapóra jött az 1924-es rossz mezőgazdasá­gi esztendő. Kárörvendően állapították meg, mennyivel kevesebb gabona ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom