Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

drágának találván a bérnyomtatást Gerő Zsigmondnál - , az eladásra készülő Somogyvármegye Rt.-t részvénytársasági alapon megvették. így az Uj-Somogy lapvállalat „jogutódja és külső örököse" lett a Somogyi Hírlap és a Somogyvármegye volt napilapoknak, „anélkül, hogy akár az egyiknek, akár a másiknak folytatása vagy új cím alatti változata lenne."

16 Az új lap az alábbiakban határozta meg programját: „tisztességes hangú, a polgári érdekeket megvédő, a szélsőséges kilengéseket elítélő, a kommunizmus borzalmait feltáró és ostorozó legyen, gondosan kerülve az ellentétek kiélezését, a személyes tendenciákat és a felekezeti békének, társadalmi összetartozásnak, közéleti munkának ártó közleményeket."

17 Tíz hét múltán elégedetten állapította meg a szerkesztőség: „keresztény magyar irányzat és magasabb hazafias szempontok uralkodó felfogást teremtettek megyénkben... A bolsevizmust kíméletlenül ostorozó, a közélet megtisztítását célzó Uj-Somogy általános megbecsülését vívott ki magának."

18 A megyei közigazgatás és gazdasági elit által támogatott lap - a keresztény irányzatot emlegetve is - liberális szellemiséget igyekezett érvényesíteni írásaiban. Ennek megfelelően támadta laptársa kirekesztő, fajvédő, antiszemita politikáját és adott helyt pl. a zsidóság rendezvényeiről szóló híradásoknak is. Szántó László 1995-ben írt tanulmányában

19 a két megyei lapot összehasonlítva az Uj-Somogyot „arculatát, szellemiségét, szavahihetőségét tekintve" laptársa fölé helyezte. Tegyük hozzá: stílusa is igényesebb volt. A Tanácsköztársaság bukása után a keresztény kurzus erős bázisa alakult ki Kaposváron, amely megpróbált mennél nagyobb szerephez jutni a hatalomban. Ennek érdekében egy csoport - Biczi Gyula r. k. lelkész, dr. Gauser Rezső segéd-tanfelügyelő és dr. Göll Aladár biztosítási ügynök vezetésével - szerette volna megvásárolni a Somogyvármegye Lapkiadó Vállalatot, de kellő anyagiak híján kénytelenek voltak átengedni e lehetőséget az erősebb félnek, és megelégedni a Gerő-féle nyomda és kiadóvállalat megszerzésével. Erre építve alapították meg a Somogymegyei Keresztény Irodalmi és Nyomdai Rt.-t és indították útjára lapjukat, a Somogyi Újságot. A lap első példánya 1919. október 30-án került az olvasókhoz, és 1944. október 20-án jelent meg utoljára. (Az Új-Somogy a „keresztényszociális szervezkedés helybeli orgánumaiként említette.) A szerkesztőség az első számban „teljesen keresztény és nemzeti irányú" napilapnak minősítette produktumát. Fél évvel később így írt önmagáról: „Minket a sors őrszemnek rendelt a város keresztény társadalma felett. A középréteg és a kisemberek lapja."

20 Az újságot 1927-igLovas István, majd 1929ig Egly Ernő, ettől kezdve megszűnéséig Szöllősy Ferenc szerkesztette. A két újság között természetesen igen éles ellentét feszült, amely különösen az 1920-as évek első felében nyilvánult meg durva polémiákban, főként a keresztény és nemzeti jelleg érvényesüléséről, illetve ennek hiányáról és a zsidókérdésről. A vizsgált időszakban a megye harmadikként indult napilapja az 1921. március l-jén megjelent Délmagyarország, melynek utolsó száma 1924. június 22-én került ki a nyomdából. Ekkor egyesült a Magyar Falu c. országos lappal. A kisgazdapárt napilapját Neubauer Ferenc szerkesztette, de a fejrészben feltüntették Nagyatádi Szabó István képviselő nevét is. Természetesen elsősorban falvakban terjesztették.