Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

rangban - Proletártestvéreink című írása. Ebben arról próbálja meggyőzni a munkásság nevében egyre nagyobb hatalomhoz jutó politikai vezető erőt, hogy helytelen úton jár, amikor a tulajdonosok megsemmisítésére tör. „Miért sajnáljátok a megélhetés drága kenyerét csak azért, mert nem iparosok - (értsd: ipari munkások -HL)- vagyunk? Pedig mi is - kereskedők, kisiparosok, katonatisztek - elfogadjuk a szociáldemokrácia elveit és politikáját, amelynek eltorzítása, a terror alkalmazása ellenségeink malmára hajtják a vizet."

5 Másutt a függetlenségi párt arról próbálja meggyőzni a rohamosan balra tolódó szociáldemokrata pártot, hogy tulajdonképpen egyetért a radikális, demokratikus követelésekkel, és csupán a polgári öntudat választja el a két párt tagságát egymástól. A teljes hatalomátvételre készülő erők igencsak magabiztos fellépésének egyik gyöngyszeme a Somogy Hírlapban megjelent Latinca-cikk, január 6-án. A szerző nem hagy kétséget afelől: mi vár a megye tulajdonosrétegeire és mindenkire, aki megpróbálja akár csak a fenntartását is kifejezni az új renddel kapcsolatban. A földmunkások és kisgazdák Somogy és Tolna megyei titkára olyan hangot üt meg, ami csak a legbrutálisabb diktátorok sajátja. A földbirtokosokat amiatt állítja pellengérre, mert nem műveltetik földjeiket (januárban!) és ennek kizárólag az az oka, hogy „ne legyen úgy, ahogy a cseléd akarja, s inkább pusztuljon a termés... Majd meglátjuk, ki döglik meg előbb..." - idézi a birtokosok vélt felfogását. És a javaslat: „halállal kell büntetni azokat, akik ebben az országban perverz vágyakozással gyönyörködni akarnak az éhezők jajveszékelésében, akik emberhúsra akarnak vadászatot rendezni." (!)

6 Ilyen és hasonló hangvételű borzongató cikkek során jut el a somogyi sajtó az országos kezdeményezést megelőző szocializáláshoz, az első termelőszövetkezetek megalakításához, a Tanácsköztársaság kikiáltásához. Közben a Somogyvármegye február 26-i számában helyet ad Széchenyi Aladár főispán sorainak, amelyekkel székétől búcsúzik. Március 11-én pedig mindkét lap tudósít arról, hogy Somogyban direktórium vette át a hatalmat. Ahogyan a forradalmi eseményekkel, a hatalomátvétellel Somogy megelőzte a fővárost és a többi megyét, úgy a polgári sajtót is korábban vette kezébe először a Kaposvári Munkástanács, majd a Szociáldemokrata Párt megyei szervezete. Március 11-től lényegében teljessé vált a somogyi sajtó „gleichschaltolása", azaz propagandaszerepének teljes érvényesítése. A cikkek direkt módon és kizárólag a hatalom érdekeit szolgálták: megjelentették a sűrűn kiadott rendeleteket, felhívásokat, írtak agitációs vezércikkeket, közölték a politikai események híreit - de nem jutott hely semmiféle, a politikai irányvonalat bármilyen módon megkérdőjelező véleménynek, kedvezőtlen jelenségekről szóló tudósításoknak: az ellátási zavarok okozta feszültségnek, a Vörös Hadseregbe való besorozás elleni tiltakozásnak, a szocializált gazdaságok cselédei, alkalmazottai csalódottságának az ígért javadalmak elmaradása miatt stb. Az olvasmányosságot, a szenzációt jóformán a bírósági perek, rendőrségi ügyek tálalása szolgáltatta. Aligha fogadhatjuk el tehát Kelemen Elemér sommázott megállapítását a Tanácsköztársaság ideje alatt megjelent megyei lapokról, miszerint „a hírközlés és a tájékozódás korlátozottsága ellenére eleven, friss, a megyei közvélemény megfelelő tájékoztatását biztosítani tudó fórumok voltak." Közelebb állnak az igazsághoz a minősítésének alábbi mondatai: „A napi híreken túlmenően programszerűen törekedtek az aktuális kérdések megvilá-