Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

SOMOGY MEGYE SAJTÓJA 1919-1944 (Harmadik közlemény) PAÁL LÁSZLÓ Somogy a vizsgált időszakban az ország legritkábban lakott megyéje volt: 1939-ben is csak 57,9 lakos jutott egy négyzetkilométerre. (Az országos arány - a főváros nélkül - 71,1 volt.) Ugyancsak a legkedvezőtlenebb helyzetű volt a megye a szociális összetételét illetve az általános modernizáció feltételeit te­kintve: területének 45%-át mezőgazdasági művelésbe fogott földek képezték ­ennek 38,2%-a volt nagybirtokosok tulajdonában. A lakosság jelentős hánya­da, több mint egynegyede lakott tanyán, pusztán, egyéb külterületi helyeken. Városa csak egy volt Somogynak, az 1940-ben is mindössze 32 982 lako­sú Kaposvár, egyfelől közigazgatási központ szerepéhez illő intézményháló­zattal és kereskedelemmel, másfelől stagnáló gazdasággal, fejletlen iparral. (A nagy gazdasági világválság idején a Vasöntöde és a Gépgyár is kénytelen volt becsukni kapuit, és így a nagyüzemi termelést ismét csak a cukorgyár képvisel­te.) Városfejlesztésről alig lehetett beszélni e negyedszázadban: mindössze néhány nagyobb intézménnyel - a postával, a leánygimnáziummal, a fiú polgá­ri iskolával és a mai Szivárvány mozival - és igen kevés lakással gazdagodott a megyeszékhely. Közigazgatási, kereskedelmi és kulturális irányító szerepkört töltött be all járási székhely. Ezekben a négy-nyolcezer lakosú községekben a polgári iskolák képviselték a magasabb oktatási intézményrendszert. Középiskola ­Kaposváron kívül, ahol a fiú- és leánygimnázium mellett felsőkereskedelmi iskola is bővítette a választékot - csak Csurgón működött. - A 310 település lakosságának igazgatását 117 önálló illetve körjegyzőség látta el. A Horthy-rendszerben a megye - különösen a benne meghatározó sze­repet játszó székhelye - politikai irányítása a keresztény-nemzeti erők kezében volt. (Igaz, az országgyűlési választásokon kemény küzdelmet kellett vívniuk a mandátumokért, kiváltképp a vidéki kerületekben.) Kaposvár politikai elitjé­ből került ki az a nagyjából 100 főt kitevő csoport, melynek tőkés-közigazgatá­si vezetői a politikai élet irányításában döntési, illetve meghatározó befolyáso­lási helyzetben voltak. Magatartásukat a II. világháborúig - az erőteljes katoli­kus egyházi befolyás ellenére, gazdasági okokra visszavezethetően - csak mér­sékelt antiszemitizmus jellemezte. A politikai hatalmi elit a Tanácsköztársaság bukása után az 1919 őszén alakult Keresztény Nemzeti Párt köré csoportosult. Csakhamar létrejöttek az új hatalmat támogató egyéb szervezetek is: a Keresztény Egység Pártja és kü­lönböző fajvédő egyesületek somogyi szervezetei, valamint a Kaposváron ala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom