Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

A hadmérnök 140 férfi és 160 nő (300 fő) lakosról tesz említést, akik 40 házban laktak; 35 istállót jegyzett még fel. Elhelyezhetőnek tartott ebben a faluban 800 embert és 150 lovat. Állatállománya ekkor 24 lóból, 60 ökörből és 200 juhból állt. Az áthaladás nyitott volt; egészséges lakosai földművelésből éltek. Homokos talaján gabona, szőlő és kender termett. Elöljárója: a bíró. 1812-ben a megyei leírás szerint Szomajom a kaposvári járásban Esterházy herceg faluja volt, határában malmok voltak, amelyek nyáridőben is forogtak. Kiemeli, hogy a határ déli részén erdő- és szőlőterület volt (amely utóbbi nyilván irtáson létesült). Lakosai kálvinista magyarok, templommal, lelkésszel.

90 L. Nagy adatai szerint kálvinista templom állt a faluban, ahol 125 házban 931-en éltek (közülük 479 volt katolikus, 427 protestáns és 25 izraelita). A következő falu neveként a hadmérnök Mére vagy Myhri formában Kaposmérőt jegyzi fel, amely ezen a néven II. József népszámlálási ívein is szerepel. Közbirtokosok voltak ekkor a határban; 84 házban 637 lakost jegyeztek fel. Vályi roppant röviden csak annyit ír, hogy Kaposmérő orosz falu Somogy megyében, földesura Szelistei, lakosai óhitűek.

91 Ez nyilvánvalóan elírás, ilyen nevű földesúr Somogy megyében nem volt, s elképzelhetetlen, hogy görögkeleti lakosok ilyen tömegben éltek volna ekkor ott. Ezt a megyei monográfia sem jelzi. A hadmérnök a következőket jegyezte fel erről a faluról: lakosainak száma 300 (160 férfi és 140 nő), 60 ház és 50 istálló volt ekkor ott; 1200 férfi és 200 ló volt még elhelyezhető. Állatállománya: 100 ló, 80 ökör és 120 juh. Az átjárás szabad, déli irányban dominál. Ezen a falun átfolyt a Kapós; s a nádat tetőfedésre használták. Kiemeli, hogy gabona és szőlő van a határában. Lakéíi földművelésre alkalmasak, elöljárójuk a bíró, de katolikus és protestáns pap is él a faluban. Gál uraságnak van itt egy 5 ezer mérős magtára. Az 1812. évi megyei leírásban ez az utolsó adat ugyancsak szerepel, de a falut Perneszi földesúr tulajdonának mondja. Hegyes-völgyes határú, jó bort termő szőlőheggyel. Lakosai róm. katolikus és kálvinista vallásúak, a kaposi járásban van helyileg.

92 L. Nagy Kaposmérő formában írja le ezt a falut, amelyben filiás katolikus templom és kálvinista templom is van; 96 házban 712 lakos él. (Közülük 189 katolikus, 499 protestáns és 24 izraelita.) A következő település Kaposújlak, amely II. Jéízsef idején közbirtokosok faluja volt. Akkor 36 házban 258-an éltek ott. Vályi magyar falunak mondja Somogyban, amely báró Pongrácz tulajdona. Lakosai katolikus és református magyarok. Kaposvártól % órányira van. Határa kétnyomásbeli, őszit és tavaszit középszerűen terem, erdeje és szóleje „tűrhető", piaca Kanizsa.

93 A hadmérnök 150 lakost jegyzett fel itt (80 férfit és 70 nőt), 30 házat és 24 istállót. Az állatállomány is alacsony: 20 ló és 40 ökör. Az elszállásolhaté) férfiak száma 600, a lovaké 100. A falu rosszul átjárható, az út a Kapós folyó északi partján halad, talaja agyag, gabonával és szőlővel beültetett. Erdő is van a határban. Lakosai erősek, egészségesek és munkaszeretők, főként földművelésből élnek. Elöljárójuk a bíró. A Kapós folyónál elsáncolható. A megyei leírás a kaposi járás falujának mondja, amely felerészben Pongrátz-, felerészben Jankovics-birtok volt. A Kapós folyó mentében még akkor látható volt Újlaki Lőrinc várának romja. Lakosai magyarok (katolikus és kálvinista vallásúak).