Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

A második „kerületnek": az Iharos Berénytől a Balatonig húzódó dombvidéknek közel a kétharmada volt ekkor erdővel borított. Magas törzsű fák, mocsárképző patakok, tavak és pocsolyák nehezítették az előrehaladást. Gyalogosoknak nem ajánlhatóak ezek az utak, csak lovasok használhatják. A minden irányban elágazó utak közül 11-et emel ki a hadmérnök ismét, s ezek többsége a somogyi földön haladt. A nevek írása sokszor hibás, a felmérést végző hadmérnök számára szokatlan volt a magyar kiejtés utáni leírás. A11 út közül kettő tartozott Zala megyéhez: a második, amely Kanizsától Galambokon, Kis Komáromon át a Balatonhoz (Hídvég) vezetett és a harmadik, amely Szőcsénytől vezetett a Balaton nyugati széléhez, a Keszthely melletti Fenékre. Az 1. út az Iharos Berénytől Marcalin át Nagy Lakra (a térképen Öreg Lak formában szerepel) vezető postaút, amelynek egy szakaszát már az előző kerületben megemlítették. A 4. út az ugyancsak már említett Kanizsáról Déden és Nagy Bajomon át Kaposvárra vezető út. Az 5. Berzencéről Böhönyén át Marcaliba vezető postaút. A 6. út Nagy Bajomtól és Sárdtól Boronka felé az 1. számú postaútba torkollott. A 7. út ugyancsak ebbe a postaútba csatlakozott bele, de Kaposvárról indult Nagy Lak irányába. A 8. út Iharos Berényből Berzence, Babócsa, Istvándi településeken át haladt Szigetvárra, ez is postaút volt. A 9- út Istvándiból Kadarkúton át (a hadmérnök e helység nevét Katarkutnak írta) Szomajom (a szövegben Samajom) érintésével torkollott a 4. számú útba. A 10. út Szigetvárról K. Hárságyon át (szövegben Kársad) Kaposvárra vezetett. A 11. út Csurgóról Taranyon át (szövegben Toromb) vitt Babócsára. A 11. út természetes talajú, és a lakosság tartja rendben azokat. Ezen a tájon sok a homok, ezért ezek az utak nedves időben is használhatóak voltak. A mocsaras részeken azonban nem lehetett utazni. A hadmérnök pontosan közölte azt is, hogy melyek azok az utak, amelyeken a homokos talaj kedvez az előrehaladásnak." A harmadik kerület: Kaposvártól Lak, a Balaton, a Sió és a Kapós folyók által behatárolt terület nagyobbrészt a középhegységek sorába tartozott - e földrajzi tulajdonságot áttekintő ismertetés szerint. A talaj - főként a Balatonnál - homokos, másutt homokkal kevert. A területnek kb. egynegyedét borította erdő. A hegyhátakon sűrűbb volt az erdőség, mint a sík területeken. A táj egyéb részein szántóföldeket talált, illetve nyugat-keleti irányban a Koppány folyó mocsarai húzódtak, dél-északi irányban pedig egy sereg patak vágta át a talajt, amelyek esőzések idején mocsarassá tették a völgyeket, és gátolják az áthaladást. Száraz időszakban azonban ez a rész könnyen járható, még a Koppány folyó is átgázolható néha Kónyinál (Tolna m). A Balatonon, a Sión és a Kapós folyón azonban csak kompon lehetett átkelni. Lovasok és szekerek számára csak száraz időben voltak használhatóak ezek az utak.