Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

Az utak a hadmérnök szemével Az utak szempontjából a többkötetes munka egyik legfontosabb része a hegyek és a völgyek, illetve a vizek leírása, hiszen az utak használhatósága, rendbetételének lehetősége nagyrészt a domborzat állapotának függvénye volt. A leírás részleteire most nem térek ki, csupán a füzet 80. oldalán található Communication alfejezetét szeretném ismertetni, mert ez tartozik szorosan a témához.

7 A mérnök - az egész hegycsoportról szóló tudnivalókat összefoglalva öt kerületre bontotta fel Dél-Dunántúl területét. 1. A Zala, a Dráva és a Mura közötti terület Iharosberényig alkotta az első részt, amelynek nyilvánvalóan csak egy keskeny sávja nyúlt át Somogy megyébe. 2. Iharos Berénytól a Balaton, Nagy Lak patak, majd a Kaposvárról Szigetvárra és a Dráva síkságára vezető terület. 3. A Kapós folyó közötti terület, Kaposvártól Nagy Lakig, illetve a Balatonhoz és a Sióhoz vezető út közötti terület. 4. A Kaposvárról Szigetvárra vezető út északi része, amibe beletartozik a Kapós és a Sárvíz felé irányuló fő hegyvonulat. Ez utóbbi három zömmel Somogy megyét érintette, míg az 5. ennek az útnak a déli része, a Pécstől Bátaszék irányába vezető vonulat már Baranya és Tolna megyék területén halad át. Az első kerület általános és összefoglaló leírása szerint ez a vidék a közép- és mint írta „laposhegy", vagyis mai szakkifejezéssel: dombság volt. Sok volt ekkor ott az erdő, a szakadék és a mocsár, továbbá a mocsarat képező patak. A gyalogos számára alig vagy inkább ritkán járható területnek jelzi. A hadmérnök hangsúlyozza, hogy a legtöbb összeköttetés, a kereskedelem nem a főútvonalakhoz kötődik, hanem az egyes piacok között alakult ki közvetlen kapcsolat. Tizenegy útvonalat emel ki, s ezek közül a többség nyugati irányban, illetve Zala megyén belül kötötte össze a településeket. A 6. út ágazott le Somogy megyébe, amely postaút volt, Zalaegerszegről indult Kanizsán át Berzencébe (Somogy), majd onnan a Dernyei révhez. A 9. út Kanizsáról Nemes Déden át, Böhönyét érintve vezetett Kaposvárra. A 10. út Légrádról Berzencére, s a 11. út Légrádról Iharos Berénybe vezetett. Ezeknek mindegyike országút (Landwege) volt, amelyet részint a megye, részint a terület lakosai tartanak rendben. Ezek természetes talajú utak, ahol a lyukakat betömik, a hidakat kijavítják stb. Minthogy többségüknek agyagos talaja van, ezért a nedves évszakban majdnem használhatatlanok. („Fast inpracticabel.") Legrosszabb volt közöttük a Kanizsáról Nemes Déden át Kaposvárra vezető út, amelyet - mint a hadmérnök írta -, nem lehet gyalogúttal helyettesíteni, s feltétlenül javításra szorul. Az említetteken kívül volt még több más út is, amelyek egyes településeket kötöttek össze, és rendszeresen használták azokat.