Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

nak készpénzzel fizettek mindenért, olykor külön megrendeléseket is kaptak a tisztektől, melyért pénz járt leginkább. A felsőbb és alsóbb cselédség bérében is szerepeltek németszabók által készített ruhaegyüttesek (libéria), illetve egyes ruhadarabok („lajbi, ujjas lajbi, kaput, kaput ujjas, nadrág, stal kittől, kittől"), melyeket vagy a helyi mesterektől vagy vásáron vettek meg, egyes alkalmazottaknak ruhajavítás is járt.

36 Az 1759. évi vármegyei árszabásban eltér részben a felsorolt ruhafélék elnevezése a Festetics családi iratokban találhatóktól, nőknél „roha, mente", férfiaknál „mente, dolmány, köpönyeg és nadrág" szerepel. Anyaguk finomabb posztó, szövet, karasia, selyem, akár bélés, akár „borítás", díszítésük prém, hímzés, szattyánbőr rátét, („szőr'Vzsinórozás, és gombozás).

37 4. Süveges „sövegjártó" A lakosság túlnyomó többsége ebben az időben még süvegben járt, ezért több ügyfelük volt a süvegeseknek, mint a kalaposoknak. 1762-ben Ulman Mátyás és Cristian korábbi szerződését újította meg Festetics Kristóf két évre. Korábban az ún. Szakmáry-házat és a hozzá tartozó építmények és kertek felét bérelték. Most az összes épületért s a kertekért, három-négy szekér szénáért évi 30-30 forintot fizetnek. Az épület rangos: „áll...kő konyhábul két szobábul egy kamarábul mely kamara alatt is fábul való pince találtatik, ezenkívül még egy más pincécske fábul, hat lóra való istálló és szény nyolc sörtvés marhának való ép hidas; mégis az ház végében a folyosó mellett egy cselédszoba mellyhez mesterségekhez kívántató kő kéményre való konyhácska fog épétődni, mind ezen épületeket el menetelekkor tartoznak az Uraságnak épségben kézhez adni" a károkat megtéríteni. A műhely berendezése már korábban megtörtént, a szerződés ugyanis nem tartalmaz erre vonatkozó kitételeket.

38 A XVIII. század második fele a süveg-kalapváltás kezdete. A jobbágyok, az egyszerűbb uradalmi alkalmazottak, a szegényebb köznemesek még csak süveget viselnek, de hordják a kalap mellett a módosabb nemesek is. Az 1759évi vármegyei árszabás a süvegesek kétféle fontosabb termékét vette figyelembe: háromféle süveget („legöregebb fodros... egy más kettős süveg... egy hármas...") és kétféle kapcát nagyobbat és kisebbet.

39 Az 1780-81. évi csurgói konvenciós tabella szerint a nagyobb felelősségű lovászok („hágó mén lovak... és ménlovak mellett levő...") kalapot, a többiek fekete téli süveget kaptak évente egyet.

40 Az 1814. évi árszabás már külön kiemeli a „szolgának való közönséges söveget", mellyel jelzi e fejfedőféle divatjának lefelé ívelését, s akkori fő használóit.

41 5. Varga A jelzett időben csak a szentai és taranyi vargáról szólnak a számadások. A szentai varga 1771. évi megállapodásából kitűnik, hogy korábban itt lehetett már, mivel megjegyezték a szerződésben, hogy az uraság fájából házat épített. Házas zsellérként háza környékén mindössze „egy hold és egy negyedre való" rétet és kertet művelt. Évi négy forinttal tartozott és sem tizeddel, sem kilenceddel. A külön bérelt három hold „mért föld"-ért és kétszekérnyi rétért tartozott tizeddel, valamint minden hold földért és minden szekér szénáért háromhárom nap robottal. Köteles volt átvenni a csurgói uradalomból kikerülő mindenféle bőrt (marha, de sertés is) és kidolgozni „akár eöreg, akár kitsiny". 40