Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

létszám tizedét sem állította ki Magyarország, és 31 megye egy katonát sem küldött, Somogy azon hét vármegye közt volt, melyek száznál többet küldtek. (Horst Haselsteiner: Joseph II und die Komitate Ungarns. Herrscherrecht und standischer Konstitutionalismus. Wien-Köln-Graz, 1983. 149) 35 P 1744-1746 8. 141., 160-163. 36 Lásd például Koszer Ilona bánfai (Baranya vármegye) özvegyasszony panaszát, kinek fiát Szigetvár mezőváros lakosai fogták meg, s adták katonának. (P 1759-1761 14. 1363-1371.) Vagyis az erőszakkal katonának állított idegenek miatt a katonaság esetében joggal merül fel az a kérdés, hogy esetleg mégsem reprezentálták az őket küldő közösséget. Sorozás és toborzás összekeveredtek a korban, adatok vannak arra, hogy 1793-ban nemcsak a törvényhatóságok tiltakoztak a „törvénytelen sorozás" ellen, de a kancellária is abban a téves hitben volt, hogy az országban sorozás folyik. A toborzás ugyanis szintén a polgári közigazgatás segítségével zajlott, s alig különbözött a rendszeres sorozástól. A közvetlenül a toborzóknál felcsapók mellett a törvényhatóságok és uradalmak is küldtek újoncokat, kik vagy önként mentek, vagy erőszakkal szedték őket össze. A Haditanács 1797 júniusában kelt átirata szerint a magyar hatóságok csak a létszám kiállításával törődnek. „A polgári hatóságok katonának elviszik a gazdaságban nélkülözhetetlen egyetlen fiút, sőt a telkes, nős és gyermekes gazdát is; vándorló mesterlegényeket elfognak, utazó tanulóifjakat útközben fognak el vagy otthonukból hurcolják a sorozáshoz (sic!). Az ilyen könyörtelen eljárás miatt a család, a gazdaság, a gyár vagy üzem gondozatlanul ott marad, az elhurcolt emberek búskomorságba esnek, belebetegszenek, és tele vannak velük a kórházak." (Demkó Kálmán: Súrlódások az újonczozásnál az 1792-97. évi francia háború alatt. Hadtörténelmi Közlemények 44 (1943) 35., 52., 139-155.) A fél századdal ez előtti állapotokról ilyen leírást nem ismerek, azok hasonlóak lehettek, mégis valószínű, hogy az 1744-ben kiállítandó jóval alacsonyabb csapatlészám miatt ezek a problémák nem fenyegetik alapvetően a megyei ,,insurgens cohors" reprezentativitását, nem tételezném fel, hogy a megye legkevesebb jó félszáz települése által küldött katonaság komolyabb része rendesen más megyében lakó lett volna. 37 Itt meg kell jegyeznünk, hogy egyes jelek arra utalnak, hogy a gyalogok egyenletesen kivetett létszámának egyharmados hiánya a reprezentativitás csökkenését okozhatja a teljes katonaság névsorához képest. Gyanús például, hogy az összes nem magyar- és horvátországi katona gyalogos, nincs köztük lovas, míg a felső-magyarországi vármegyékben születettek valamennyien lovasok. Mint említettem, esetleg a kivetésben szereplő, de a gyalogsághoz végül nem kerülő katonák (kik valószínűleg a megyei népesség egyharmadát képviselték a 122 fős kivetésből) valamennyien a lovassághoz kerültek. Ezért egyfelől meg kell elégednünk azzal, hogy a gyalogság adatai nem cáfolják a teljes inszurgens sereg lajstroma alapján levont következtetéseket (s így nem állíthatjuk, hogy a betelepülők már 1744-ben a nagyobb részét tették ki a vármegye népességének), másfelől szólnak érvek amellett, hogy a teljes katonaság reprezentativitása még a gyalogságénál is magasabb. 38 A részmegoszlások a kerekítés miatt nem adnak ki összesen 100%-ot. 39 A kerekítés miatt nem 100%-ot adnak ki a részmegoszlások. 40 Szita László: i. m. 39. 41 Sokaságunk sajnos nem elég nagy ahhoz, hogy részletesebb vizsgálódásokat végezzünk, s olyan kérdéseket tegyünk például fel, hogy honnan milyen nemzetiségű bevándorlók jöttek. Egyetlen kivételképp megjegyezném, mert egy korábban felvetett hipotézis mellett szól, hogy a Zalából és Vasból származó 18 katonából, kinek anyanyelvét ismerjük, 14 magyar s csak 2-2 német illetve horvát. 42 A névsort Benda Kálmán forrásközlési szabályzata szerint közlöm. (A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok 108 (1974) 436-475.) A táblázat nem közölt részét alkotják a