Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Timár Péter: A szerdahelyiek Somogy megyei birtokai. 1. rész: Szerdahely
A XIV századtól bőséges adataink vannak a már említett Győr nemzetségbeli I. Ders leszármazottaira, akik később központi birtokukról a Szerdahelyi előnevet használták. A középkor végéig a család Somogy megye mintegy 130 településén volt hosszabb-rövidebb ideig birtokos, több tagja bárói rangra emelkedett és jó néhány főispán, hadvezér, várnagy került ki tagjai közül. Ders leszármazottai a XVII. századra az ország leggazdagabb főurai közé tartoztak, megszámlálhatatlanul sok uradalommal, amelyek a Dunántúl és Felvidék mintegy 10 vármegyéjében helyezkedtek el. 1321-ben III. Ders Szentmiklóson 1 'lakott, itt idézte meg a pécsváradi konvent, míg egyik fia tőle alig pár száz méterre Hajmáson, másik fia Báton élt. 15 A Báton feltételezhető kúria később várkastéllyá kiépítve egészen a XVI. század közepéig fennállott. Hogy ezeken a helyeken mióta laktak urai, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy nagyjából mikor hagyták el. Az 1333-1335. évi pápai tizedjegyzék a somogyi főesperességben két Szerdahely nevű plébániát említ. Az egyik Tokajjal 16 együtt szerepel, ennek Tamás nevű plébánosa a mai Kaposszerdahely plébánosa volt,'"míg a másik Szerdahelyen János volt a plébános, aki 2 kis pensât fizetett. 18 Hz utóbbi Szerdahely a szentlukai plébánossal 19 együtt szerepel. Mindkét plébános előfordul az ugyanazon évben másodszor is adózók között, az egyik Szend 20 társaságában, a másik Szentmiklóssal együtt. 21 Teljesen nyilvánvaló, hogy a mai Gálosfa, Hajmás környékén is volt egy Szerdahely nevű település, amely a pápai tizedjegyzékben fordul elő először. 22 Ennek papja 1335-ben ismét Szentlukával együtt fizette a pápai tizedet, 23 ami nem véletlen, hiszen két szomszédos településről van szó. A Szerdahelyre vonatkozó topográfiai adatok 1335-ben Miklós mester, III. Ders fia, a saját és szülei lelki üdvére Szerdahely és Thormoch 2 ' nevű falvai között, az erdő déli végénél Szent László király tiszteletére a Szent Ágoston rendi pálos remeteszerzet részére monostort alapított és ellátta örökségi birtokaiból adományokkal. Adományozta a Surk nevű erdő egy részét a monostortól keletre, amelyben a monostor állt, két malmot a Kapóson Bát faluban, egy szőlőt Thormoch faluban, 25 egy másikat Kökényesfő déli részén Barana terra mellett, 26 Szerenketeleke egész falut, 2 " amelyet mint mondja csereképpen kapott a szentmártoni apátságtól összes hasznával és tartozékaival. 28 Ezen adományok későbbi sorsát vizsgálva kiderül, hogy Szerenke falut 1364-ben nádori ítélettel vissza kellett adni a pannonhalmi apátságnak, a báti malmokat később a várkastély építése és a kaposújvári várnagyok meg-megújuló támadásai vitték el, Kökényesfő birtok pedig valószínűleg a Siklósiakkal való hosszas pereskedésben úszott el. így némi magyarázatot kapunk arra, miért volt szükség állandóan újabb adományokkal elhalmozni a monostort. 1346-ban III. Ders fiai: Miklós és Péter megosztoznak összes birtokukon, elsőként Szerdahelyen. 29 Az oklevél szövege szerint: „...primo pro locis curiarum ipsorum magister Petrus possessionem Zeredahel vocatam cum ecclesia lapidea in honore Beate Virginis contra villám seu possessio-
