Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?
fölött jelölték meg, ám azzal a megjegyzéssel, hogy még több ezer további kiosztása szükséges. 29 S nem utolsósorban az elkülönültség fennmaradása vagy lazítása a fogadé) oldalon, a falun, annak parasztjain is múlott. A cselédségből korábban is számosan igyekeztek a falvakban telket, házat szerezni. Ez most tömeges méreteket öltött azzal a nem titkolt szándékkal, hogy általa is kifejezésre juttassák igazi, falusi paraszti státusba kerülésüket vagy legalábbis igyekvésüket. Csakhogy ezt a szándékukat a falu nemigen igazolta vissza, annak ellenére sem, hogy csereföldet biztosítottak az igénybe veendő paraszti tulajdonú területekért. Jóllehet, egyes helységekben (pl. Tapsonyban) olyan indoklással állt elő a földigénylő bizottság, hogy csupán a Nagyatádi-földreformmal kiosztott, de mindaddig be nem épített 35 házhelyet kéri, mégis ellenállásba ütközött. 30 Kaposmérőn pedig — mint a községházán felvett jegyzőkönyvből kiderül — az nehezítette a házhelyek megszerzését, hogy az egyház és a gazdák is a belső terület kétszeresét kérték cserébe. 31 Hasonló történt Zamárdi határában, holott olyan telkeket kívántak igénybe venni házhelynek, „amelyek már évtizedek óta beépítetlenül, parlagon hevernek... egyszerűen tőkebefektetésből és telekspekulációból kerültek magánkézbe." 32 Szulok községben ugyan kivételesen megtörtént a csere, de mint a helyi UFOSZ jelentette, 1947 tavaszán a falusi gazdák kiszántották a házhelyeket. 33 Karád esetében pedig egyszerűen kiutasítás történt, méghozzá a község kisgazdapárti képviselője által: „semmiféle ingatlant igénybe venni nem lehet a faluban... a házhelyigénylők menjenek el és a volt püspöki mezőkön épüljenek, ne a faluban". 3 ' Nem ok nélkül utal tehát a fenyegetések legkomorabb mergnyilvánulására az 1945 végéről többször idézett zárójelentés. „Ezt az igénybevételt az érdekelt kisgazdák legtöbb helyen nem hajlandéik tudomásul venni, a földigénylő bizottságot és a házhelyjogosultakat akasztással fenyegetik és kijelentették, hogy nincs hatalom, hogy bárki is az ősi birtokukból elvegyen."" Hasonlóképpen a régi elszigeteltséget segítette konzerválni az is, hogy ha egyes nagyobb puszták önálló község rangjára emelkedtek. Ilyenért egyre több major folyamodott, lévén, hogy „közigazgatásának semmiféle helyi közege nincs" - olvasható egy 1948. évi beszámolóból, mely így folytatódott: ,,Ez teszi érthetővé, hogy 1945 óta egyre sűrűbben jelentkeznek a volt majorok, most újgazdatelepek lakói azzal a kéréssel, hogy kisközséggé alakulhassanak". 36 Ezért is alakítottak most néhány esztendő alatt (1948 végéig) ugyanannyi önálló községet, mint amennyit a megelőző két és fél évtizedben létesítettek. 3 " Somogy megyében is ezekben az esztendőkben lettek önálló községgé: Kuntelep, Libickozma, Lulla, Szegerdő, Somogymeggyes. 3 * A cselédekből lett újgazdák nagy többségének tehát mindenképpen a major, a puszta maradt nemcsak mint elsődleges települési lehetőség, hanem mint meghatározó életkeret is. „A cselédek régi cselédházakban laknak és csak kis részük költözött a községekbe" - foglalta össze az egyre inkább tapasztalt helyzetet már 1945-ben az Országos Földbirtokrendező Tanács is. 39 Egy 1947ben készült részletes összeírás 7866 cselédházban lakó újgazda családot mutatott ki Somogy megyében, közte 366-ot több mint öt gyermekkel, megjegyezve, hogy ezenkívül van még 140 család, amely „emberi lakásnak nem alkalmas helyen" él. 40 Nem kétséges, a tartós és váltakozó hadszíntéri helyzetnek is jelentős szerepe volt abban, hogy - mint jelezték -, a juttatott lakások „annyira
