Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

Szamosszegen volt meghatározható a ma élő magyar népességnél a legnagyobb arányban a törökös réteghez kapcsolódó turanid, pamíri, előázsiai és mongoloid típusok 79,1%-ban, míg itt a finnugor formák csak 0,8%-ban jelentek meghitt jegyzem meg, hogy az újabb régészeti kutatások a nagyfejedelem X. századi központi szálláshelyét az eddig vélt Duna mentével, a mai Baranya és Csallóköz közötti területtel szemben a Felső-Tiszavidékre, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékbe helyezik. Ennek az elméletnek az a régészeti alapja, hogy a Felső-Tiszavidéken talált honfoglalás kori temetkezési gyűrűben - amelynek egyik fontos pontja a karosi régészeti lelőhely - nagy számban kerültek elő a honfoglaló magyarság 1-2. generációjához tartozó (!) fegyveres férfi sírok és lovassírok, nem úgy, mint a Duna mentén, vagy az ország más részeiben. Lévén, hogy a fejedelem hatalma elsősorban katonai erején alapult, nyilvánvaló, hogy a katonai kísérete közvetlen közelében volt.

4 A Felső-Tiszavidéki minta analógiáinak segítségével a csoport kialakulásának helye a Dnyeper és az Urai-hegység déli, délkeleti része között lehetett, vagyis az A csoporttól nyugatabbra. A 8 dunántúli és az 5 északi dombvidéki (észak-dunántúli és északnyugat-középhegységi) mintából képzett C csoport zöme tisztán europid, azeuropomongolidok részaránya csupán mintegy 5%. Kialakulása analógiái szerint a keleteurópai erdős steppe és az azzal szomszédos füves steppe területe, a Feketetengertől, az Azovi-tengertől északra, északkeletre lehetett, vagyis a B csoporttól nyugatabbra. A Körös-Maros közti csoport (DJ 6 lelőhely anyagát tartalmazza. Népességének zöme tisztán europid, az europo-mongolidok részaránya 17%. Analógiái nincsenek, de a csoport kialakulásának helye a szubklaszter klaszteren belüli helyzete alapján a Dnyepertől keletre eső steppeövezet lehetett. Az A, B, D és C csoport népessége valószínű, hogy már a vaskor második felében, a Kr. e. IV—

III. században a fentebb említett területeken lehetett.

5 Arra a kérdésre, hogy a négy csoport késő bronzkori elődeinek korábbi szállásterülete egybeesik-e a vaskori elődeinek szálláshelyével, csak a C csoport esetében kapunk megnyugtató választ; a C csoport késő-bronzkori elődei azon a kelet-európai térségben élhettek, ahol vaskori elődei is. Az A, B ésD csoport késő-bronzkori népességének szállásterületérőlkizárásos alapon csakfeltehetjük, hogy ez az Ural keleti oldalán vagy ettől még keletebbre lehetett, ez azonban teljes mértékben embertanilag még nem igazolható. Ezek szerint tehát semmiféleképp sem lehet a magyarság őshazája a Káma-Bjelaja vidék.

6 Embertani alapjellemzőkben különbözik az A+B+D csoport népessége a C csoport népességétől. Éry Kinga ebből vagy egy igen korai, ugor kori szétválásra gondol, vagy arra, hogy az A+B+D csoport ősei eredetileg sem származhattak azon alapnépességből, mint a C csoport ősei. 'Magyar' tehát vagy csak az A+B+D csoport népessége vagy csak a C csoport népessége lehet. Elfogadhatjuk Éry Kinga azon véleményét, hogy az A+B+D csoport népessége lehet 'a hét magyar törzs' és a C csoport népessége lehet a 'kabarok három törzse'.^ Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az alapvetően magyar népességű A, B és D csoporthoz különböző idegen etnikai töredékek is tartoztak, hasonlóan az alapvetően kabar népességű C csoporthoz. Az A+B + D csoport döntően magyar etnikummal a C csoport döntően kabar etnikummal való azonosításának indokai a következőek: a források szerint a C csoport terüle-