Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés
tartják nagyobbnak. így az asszimilálás 100 év alatt megtörténhetett, a magyar névadás teljessé válhatott. Azért is ezt az adatot veszem, mert ezzel lehet leginkább bizonyítani a hivatalos akadémikus álláspont képtelenségét a magyarság elmaradottságáról, államszervezetének primitívségéről, vezetőinek képzetlenségéről. Megcáfolni akarom azt a képtelenséget, hogy a magyarság, Árpád népe katonai vereség hatására a bolgár és besenyő katonai győzelem következtében indult útra Etelközből. Ha a becsült adatokat és az elvégzendő feladatokat, teljesítményeket, ezek gazdasági, katonai, politikai, diplomáciai teljesítményeit a magyar történetírás hivatalos képviselői összevetik egymással, akkor a honfoglalást és történelmi jelentőségét másképp értékelték volna, és a millecentenárium alkalmával honfoglaló őseink érdemeik alapján kapnának tiszteletet, elismerést. 5 ' Ma hovatovább a honfoglaló éísökről tisztelettel és elismeréssel beszélni gyanús. Akik ezt teszik „délibábkergetők", a történelmet nem a valóság talaján szemlélik, hanem mindenáron „dicső ősök" után kutakodnak, a múlt nagyságát azért emlegetik, hogy „feledthessék a mai kicsinységet". A magyar őstörténeti kutatók, ha eltérnek a hivatalos állásponttól, azonnal gyanúsakká válnak. Könnyen a szélsőséges politikai nézetek kiszolgálóinak bélyege kerül a homlokra. Árpádra, a turulmadárra, az árpádsávos lobogc>ra máig Szálasi Ferenc eszmei hagyatéka vet árnyékot, és ezt a hivatalos történelmi szemlélet úgy tűnik így akarta és akarja. Ma Magyarországon Árpádot és népét nem ünneplik a millecentenárium alkalmával. Szeretném bizonyítani, hogy ez mekkora méltánytalanság. Épp a hivatalos létszámadat alapján akarok bizonyítani. Ennek a létszámadatnak az alapján történészeink megvizsgálhatták volna legalább a millecentenárium előtti évtizedekben, hogy milyen feladatot jelenthetett félmillió embert mozgósítani, lóra, tevékre, szekerekre ültetni, mindent a nagy útra előkészítetni, és végül meghatározott időben megindítani 12001800 km-nyi útra, és végül mindent el is juttatni a kijelölt helyekre. Ekkora teljesítményt ma sem lenne könnyű feladat teljesíteni, pedig ma a mozgósítás, szervezés, utaztatási körülmények mások, és félmilliónyi laké) sokkal kiseb téren van szétoszolva, mint amekkora Etelköz lehetett. A feladat nagyságát és nehézségeit Padányi Viktoron kívül senki nem vette számba mindmáig. Induljunk ki az Etelköz törzseinek becsült létszámadatából, s vizsgáljuk meg mi következhet ebből. Ha a hét magyar törzs húszezer harcost állított ki, feltehetően a kabarok három törzse 12 000 kiállítására volt képes. Ez összesen 32 000 férfi. Mintegy 200-230 ezer férfi közül 100 ezer lehet a gyerek és az ifjú, ötvenezer az idős, rokkant, beteges. A termelő, gazdálkodó) férfiak száma 7080 ezer fő lehetett. Milyen feladatokat végeztek? Csikós, gulyás, juhpásztor, szekeres, ács, kovács, kohász, ötvösök, vándorkereskedők biztos voltak köztük. A férfiak egy része szolga lehetett. A nők létszáma megegyezett, vagy inkább meghaladhatta a férfiakét. Rendkívül merész vállalkozás lenne a dolgozóképes férfiakat létszám szerint felbecsülni foglalkozások szerint, hisz talán csak a kovácsok, kohászok, ötvösök és vándorkereskedők voltak azok, akik szakmájukból megéltek. Le-
