Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

FINNUGOR ROKONSÁGUNK? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata BAKOS PÉTER ,,Azért örvendtem tanulmányodnak, mert nem a mi nyelvészeti eredményeinkre építesz. Ne azt halljuk vissza a régészektől, amit mi nyelvészek mondunk, mert akkor kutatásunk zsákutcába jut, kimerül abban, hogy egyikünk a másikat igazolja. Munkád kizárólag régészeti forrásokra támaszkodik és a nyelvészekétől eltérő lehelőségeket mutat meg. Ez lenne az útja együttműködésünknek, nem pedig az, hogy mindig nyomunkban jártok. " Ligeti Lajos László Gyulának 1943 Dolgozatom témája semmiféleképp sem irányul a finnugor nyelvek és a tudomány jelenlegi álláspontja szerint ezen belül helyet foglaló magyar nyelv általánosan elfogadott rokonságának, a finnugor nyelvrokonságnak a megkérdőjelezésére. Nem tudom elfogadni azonban - bizonyítékok híján - azt a logikai rendszert, mely a nyelvrokonság tényéből genetikai rokonságot von le. Ismertetem tehát az általam legmegbízhatóbbnak vélt antropológia eredményeit, melyek felfedik előttünk, hogy a kérdés megválaszolása nem egy egyszerűen eldöntendő igaz, vagy nem igaz, itt ugyanis minden bizonnyal egy többszörösen áttételes kérdéskörrel és annak megválaszolásával van dolgunk. Tartós egymás mellett élés, esetleges ,,rövid idejű" együttélés eredményezhet a két nép között kulturális információáramlást, úgy zenei jegyek, művészeti díszítőmotívumok, szokások és hagyományok egyes részleteinek mint a két nép nyelvbeli sajátosságainak az átvételét, speciális esetekben teljes nyelvcserét, mindebből azonban még nem következik a két nép genetikai rokonsága. Nem szükséges azonban „rövid idejű" egymás mellett élés sem ahhoz, hogy két nép kulturális örökségében legyenek olyan momentumok, amelyek megegyeznek egymással. Ez az egyezés a momentumok egyetemes voltából fakad, eredetére rá kell ismerni, belőlük rokonságot következtetni nem szabad. Sok bonyodalom forrása lehet tehát az, ha kutatásunkkor kizárólagosan csak a kulturális örökséget vizsgáljuk, s lényegbevágó tévedéseket követhetünk el akkor, ha a kulturális örökségből csupán egy tényezőt választunk ki, ezzel foglalkozunk, s a többivel nem. És ezek még mind csak módszertani hibák! Sokan már itt elakadnak. A kulturális örökség valamennyi tényezőjét párhuzamosan kell vizsgálnunk az etnikai embertani örökséggel. Ehhez mindenekelőtt szükséges a kutatók egymással szembeni toleranciája, a pontosság és a szakmai hitelesség.