Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

mi Tangazdaságban még 1978-85 között is 89 cselédlakást kellett meg­szüntetniük, hogy aztán „komfortos lakáshoz juttathassák a dolgozóikat". 15­Ez volt persze a jobbik megoldás. Ám az előbbi összegzésből az is kitűnik, hogy ,,a régi cselédházak fokozatosan néptelenednek el... A gazdaság nem for­dít gondot fenntartásukra, a környezéí községekben támogatja tagjainak építé­si szándékát". 153 Aligha kell külön felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak a volt cseléd­házak, de a természet rendje szerint régi lakónk is fogyatkoztak. Mind az egy­idejű, mind a későbbi szociológiai vizsgálatok azt mutatják, ,,hogy fiatalabb generáció nem lép a helyükre... Céljuk, hogy a közeli községekben komfortos házat építhesssenek... Egy ház a faluban" — ez a vágyuk. 15 ' Mindez nem jelentett kevesebbet, mint az átmenetileg újra megerősö­dött ragaszkodáshoz képest bizonyos fordulatot: a belterületi centrum ismét előnyben részesítését. Eléíbbi a cselédsorsot megért nemzedék sajátja, az újabb legföljebb „egyre inkább csak a készenléti lakótelepek" létét fogadja el — ol­vasható egy vizsgálat összesítéséből, amely már a hetvenes évekre teszi a szórt­ságot felváltó koncentrációt és országosan 393-ra taksálja a megszűnt „mező­gazdasági üzemi lakótelepek" számát. 155 Ugyanezt erősíti meg a vizsgálat egy másik eredménye is, hozzátéve, hogy sokan éppen az új lakóhelyi lakás meg­szerzésében reménykedve vállalnak pl. állami gazdaságokban munkát. 156 A korábbi helyzet megváltozását, valamint az országon belüli adottságok kü­lönbözőségét fokozottan vette figyelembe az a területfejlesztési koncepció is, amelyet 1990-re alakított ki a VÁTI. 15 " * * * Ha rövid választ kellene adni a bevezetőben feltett kérdésre, aligha le­hetne az ismétlést elkerülni annak leírásával, hogy a majorságok volt cselédsé­ge a hozzávetcíleges statisztikai mérés alapján való társadalmi definiálhatóság­gal adekvátan alig foglalta el a maga helyét a társadalomban, a parasztságban. Ahhoz a történeti idő rövidsége, bármely sokaságát is foglalta magában a válto­zásoknak, elégtelen volt. Legelőbbre talán azok jutottak, akik vagy már koráb­ban, vagy e változások során kiváltak a többséget újabb és újabb helyzetben is megéírző keretekből. Úgy tűnik tehát, hogy ezek tágulása, bomlása mellett nem a változó történelem, hanem egyszerűen az idő múlása, az elmúlás a leghatal­masabb tényező.

Next

/
Oldalképek
Tartalom