Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Tilkovszky Lóránt: „Ütött a cselekvés utolsó órája." Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942. február 4-i memoranduma Horthy Miklós kormányzóhoz

halottaknak vélnek olyanokat is, akik elbujdokoltak idejében. De a lényegen mindez nem változtat. Nem változtathat azon a mérhetetlen gyalázaton, hogy magasabb katonai parancsnokság nyilvánvaló tudomásával, felelősségével történt ez az undorító, embertelen mészárlás, aljas és alattomos árja és nem magyar szellemben s módszerek mellett, gyáván és névtelenül, a magyar állam, a magyar honvédség nevében, a magyar kormányra hivatkozva. Főméltóságod dicső nevét viselő kardbojt tekintélyével;^ a leghivatalosabb formák között: itt már nincs más mentség, mint Horthy Miklósnak, a otrantói hősnek, a cattarói lázadás leverőjének" államfői és legfőbb katonai parancsszava. A magyarok Istenére, millió és millió becsületes, de szólni nem tudó magyar ember nevében, kérve kérem Kormányzó Urunkat, hatalmas döntő és ítélő szavával adja vissza, mert megteheti, még mindig nem késő, ennek a nemzetnek az önbecsülés érzetét, a hitet a magyarság szent ügyéhez, a bizalmat a törvény, az igazság erejében, hiszen ezer éven át csak a felsőbb emberi és isteni igazságban való hitünk és bizalmunk tartotta fönn az országot. Kérve kérem milliók nevében Főméltóságodat, szabadítsa föl a magyar törvény süjtó karját, hogy az lecsapjon az árulókra, az összeesküvőkre, a szellemi idegenvezetőkre, a magyar tisztikar világraszóló hírét, nevét meggyalázó hóhérokra. Vagy ha mindennek bármi akadálya volna: méltóztassék minket, akik esztendők óta lázadunk ez ellen a belső lázadás ellen, bírói szék elé állítani, a tisztességes magyarokat, hogy legalább a halálban mielőbb elfelejtkezzünk arról, hogy valaha is magyarok voltunk. Mert csak erről lehet szó: vagy ez a belső katonai zendülés győz, vagy a becsületes magyarok. Az előbbi esetben nekünk kell pusztulnunk. A miniszterelnök úr nem győzi összehalmozni a könnyű érveket arra, hogy itt nincs is más baj, mint a bolsevista veszedelem. Én pedig, szerény és egyszerű, de szabad magyar képviselő, azt mondom: az igazi baj és az igazi veszedelem nem odakint van, hanem idebent. És az idebent összegyűlt méreganyag most mint egy szörnyű kelevény fakadt ki Zsablyán és Újvidéken.

í5 Főméltóságú Uram! Ezzel eljutottam ez emlékiratomban tárgyalt legsúlyosabb események során a legsúlyosabb következésekhez. Magyarországon tudtommal hivatalos pogrom, állami tényezők indításával vagy közreműködésével, jó ezer esztendő alatt sohasem volt. Nemzetünknek csaknem ezredéves igazságszolgáltatási alapelve, hogy senkit illetékes bírájától elvonni nem lehet. Magyarország egyik legjellegzetesebb és legrégibb igazi jogállama Európának, a jogeszme nimbusza, a törvény tisztelete és kultusza sehol sem lehetett erősebb, sötét, zűrzavaros, elvadult századok során sem, mint Szent István országában. Jogtalanság, jogtiprás, rossz törvényekből eredő, vagy törvénytelen erőszak ugyan nálunk is volt rengeteg történelmünk folyamán, nagyban is, kicsiben is. De a formát, az igazságszolgáltatás törvényességének legalább a látszatát, még nagy magyarölő tömeghóhérok, egy Caraffa, egy Haynau vésztörvényszéke is igyekezett megőrizni. Caraffa, Haynau tömegítélkezései

16 sem dobták le magukról az igazoláskeresésnek legutolsó rongyait, s legalább vésztörvényszékeik formalitásaiba burkolták becstelen jog-, szabadság-, embergyilkoló elvetemültségüket.A^'/7í és hivatalos pogromot - vádemelés nélküli, védekezést kirekesztő nagyarányú tömeggyilkolást - 1942. janurjában jegyezhet föl először a történetírás Magyarországon. A magyarság, a magyar nemzet, a magyar jogállam, a magyar szellemiség, a