Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918 (Második közlemény)

tehát - tablókon, képeken - az erdőgazdaság. És legföljebb a lótenyésztés ebben volt a legnagyobb bizalma a megyének.

66 Aztán jöttek a részletes beszámolók a megnyitott kiállításról. „Nem kolosszális, de azért megállja a helyét" - írta a megyei részlegről a Somogy, és keserűen jegyezte meg: legjobb iparosaink maradtak el.

67 Igaz, két hét múlva nagyobb a lelkesedés. Ilyeneket olvashattak az itthoniak: „Ott vagyunk az elsők között" - ,,Nagyon szép és nagy kiállításunk van.

6H Vagy másutt: „A legelsők között áll úgy nagyságra mint anyagbőségre". A hivatalos elismerés azonban csak egy területen jelentkezett: „Lókiállításunk: győzelem!" - olvashatjuk a jelentést a jeles osztályzatról.

69 Tehát végül is a „népies", azaz igáslovak mentették meg a megye becsületét: e derék állatok juttatták aranyérmekhez Somogyot. Keserű szavakkal adott hangot elégedetlenségének a megye szerepléséről a Somogyi Újság cikkírója. Már a csökölyi ház kiválasztását is kifogásolta, mondván, hog)' a háznál alkalmasabb épületet is lehetett volna találni a megyében a somogyi népi építészet reprezentálására. „De csak ebben a házban nyilvánul meg a vármegye kiállítása, másutt fel sem tűnik." Azért megemlíti a piarista a Somssich-, a Gaál- és a Dénes-uradalmakat, melyek legalább hajlandók voltak megjelenni termékeikkel. Elmarasztalja viszont a kaposvári uradalom „bériőségét" a távolmaradás miatt. Végső összegzése egy mondatnyi sóhajtás: „Szép Somogyvármegye vagyon utoljára!"

70 Némi gyógyírként hatott a megye számára, hogy Bertalan Alajos, a kegyes tanítórend somogyi uradalmainak kormányzója a Ferencz József Rend lovagkeresztjével térhetett haza a díjkiosztó ünnepségről. Mindent összevetve: „a kegy és elismerés vékony sugara esett" Somogyra - jegyezte meg a Kaposvár cikkírója/' Nagy terjedelemben számolt be minden újság - a Somogy különkiadásban is - a megyeszékhely ünnepi eseményeiről, amelyek istentisztelettel kezdődtek és közgyűléssel folytatódtak. Az ünnepi beszédet - a polgármesteri köszöntő és a főjegyzői visszatekintés között - Roboz István tartotta volna városi képviselői minőségében, de „imaszerű" szónoklatát, betegsége miatt, más olvasta fel. Délután népünnepélyen, este dalesten szórakoztak a kaposváriak."

2 Szinte eufórikus lelkesültséggel számolt be a Somogyi Újság a megyei ünnepségről. („A szónok, Csorba Ede túlszárnyalta önmagát". Makfalvy Gézát „sokat hallottam beszélni, de ily remekül talán még soha nem beszélt" stb.) De kifejezte az ünneplők csalódását is amiatt, hogy Wlassicb Gyula közoktatási miniszter - ígérete ellenére - nem jelent meg a jeles ünnepség eseményén, a gimnáziumi épület alapkőletételén."

3 A megye más településeiről is érkeztek rövid beszámolók a millenniumi megemlékezésekről. A világháború a lapokban „Szomorú esztendő, melyet ne adjon isten többé Magyarországon" olvashatjuk egy 1914. évet köszöntő cikkben. Majd a keserű hang okára is rávilágít egy fájdalmas sóhajtás: „Háború, aztán ismét háború."

74 Igen, a Balkánon folyó háborúskodás hírei fokozódó szorongással töltötték el az ország lakóit, és a növekvő félelmet jól tükrözték a megyei és helyi lapok is. És mégis, amikor a „ránk kényszerített" öldöklésbe hazánk is beleké -