Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918 (Második közlemény)

kesztőség, illetve a kiadó. Meglepetten tapasztalta azonban, hogy a megjelenés utolsó évéről egyetlen példány sem maradt fenn. Az utolsó, ma is olvasható lap dátuma: 1915. február 24. Roboz viszont a következő év április 11-én hunyt el, és ismeretes, hogy hivatalosan csak a halálával szűnt meg szeretett lapja. A sajtótörténeti ritkaságra Sebők Jenő, az Uj-Somogy című napilap helyettes felelős szerkesztője ad magyarázatot az újság 1928. október 28-i számában, Roboz születése 100. évfordulója kapcsán írt cikkeiben. Eszerint 1911ben az egykor nagy tekintélyű újság, a Somogy - tulajdonosa, az akkor már 83 éves Roboz kezdeményezésére - „házasságot" kötött aSomogyvármegye című napilappal, amelynek akkor Sebők volt a szerkesztője. „Hozományul" a kormányszubvenció felét és a hirdetési bevételt vitte a frigybe a Somogy. A lap ezután Sebők ügyintézésében és szerkesztésében jelent meg - aki másodállásban látta el a feladatát - rohamosan csökkenő példányszámban. A fejrészben mindvégig Roboz neve szerepelt szerkesztőként és tulajdonosként. (Egy 1914-ben kelt kimutatás szerint ebben az évben csak 200 előfizetőt tartottak nyilván.)

6 Elapadt az ígért szubvenció is. Az előállítás költségeit a kiadó épületében lévő lakások béréből próbálták fizetni, egyre kevesebb sikerrel. Joggal merülhet fel a kérdés: miért és kik tartották mesterkélten életben a Somogyot? A válasz: Roboz iránti tiszteletből a Somogyvármegye szerkesztői, pontosabban az emberségéről közismert Sebők Jenő. Akivel szinte az utolsókig összeült az agg lapalapító - megbeszélni a szerkesztési teendőket. Jól tudták ifjabb kollégái: a Somogy tartja életben. Ismerték a mondását: „- Ha beszüntetik a lapomat, meghalok." így a Somogyvármegye vállalta a kegyes csalást, és több mint egy éven át megjelentette a lapot - igaz, akkor már csak kéthetenként - a nyilvánosság teljes kizárásával! Egy lap, amelynek nincs publicitása! Végül mindössze öt előfizetője búcsúztatta az eredeti írást alig tartalmazó, más lapokból ollózott cikkekből összeállított Somogyot. (Laptársai nem köszönhettek el tőle, hiszen nem is vehették észre, mikor szenderült jobblétre.) A lap egyébként 1906-ig Hagelman Károly nyomdájában készült, majd két éven át GerőZsigmondnál, 1908-tól pedig a Somogyvármegye Rt. üzemében állítják elő. A vizsgált időszak elején a Somogy mellett az 1889-ben indított Kaposvárt olvashatták a megye lakói. Az 1894-ig „A somogymegyei községi és körjegyzők hivatalos közlönye" megjelöléssel, ezt követően alcím nélkül kiadott lapot 1893-tól hetenként kétszer jelentette meg a kiadó Véniss Károly. Az újság 1905-ben egyesült a Somogyi Hírlappal. A vizsgált időszakban szerkesztője Csondor János volt. A rövid időre történt változásokat leszámítva a Kéthelyiféle nyomdában állították elő. Fekete Gyula 1929-ben kiadott várostörténeti kötetében, összehasonlítva a Somoggyal, ezt írja a Kaposvárral: „elevenebb, szellemesebb és csípősebb volt."" A tárgyilagos elemző hozzáteheti: valamelyest. Liberális szellemiségében kétségkívül következetesebb és bátrabb volt, és ez mindenképpen olvasmányosabbá tette. Új hetilapként jelent meg 1891- június 4. és 1892. december 23- között a Somogy vármegyei Népújság, Csondor János szerkesztésében és kiadásában. A Kaposvár felelős szerkesztői tisztét is változatlanul betöltő Csondor azzal indokolta az olcsó „népújság" szükségességét, hogy „alig van ennek a népnek olvasnivalója."

8 Mármint a falusi kisbirtokosoknak, merthogy e rétegnek szán-