Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

Melléklet AZ URAL-ALTAJI BRONZKOR FELTEVÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 1958-1G 1. MA. CASTREN ( 1849) elsősorban nyelvi alapokra helyezett elmélete alapján a finnugorokat az Altaj környékéről származtatja. Ugyanezen felismeréshez jut el WIEDEMANN (1838) is. A két elmélet alapját szolgálja az Altaj-Szaján-hegység és a Baltikum helyneveinek összehasonlítása. 2. J. E. WOCEL (1869) az ural-altaji bronzművességet szintén egységesnek látja, a műveltség hordozóiban azonban az Ázsiából származó szláv törzseket véli felfedezni. Ezen bronzkori műveltségben erős nyugati hatásokat állapít meg, így megjegyzi, hogy egyes tárgyformáinak elterjedése a mai Angliáig követhető. 3. J. J. A. WORSAE (1872) bizonyítottnak véli az ural-altaji bronzkort, de a műveltség terjesztőiben a csudokat látja. 4. J. R. ASPELIN (1875, 1877-1884) megállapítása szerint az Altaj-Szaján-hegység és az európai Oroszország erdős területe között a bronzkori leletanyag egységes. Ezen felismerésből az eurázsiai bronzkor műveltségei közt feltételez egy ural-altaji műveltséget, mely bronzművességnek a bölcsőjét a Jenyiszej forrása körül, a fémekben gazdag Altaj-Szaján-hegység lankáit jelöli meg. Feltételez egy keletről nyugatra történő vándorlást is; Nyugat-Szibériából és az Ural európai oldaláról még nem ismernek neolithikus leleteket. A vándorlókban a finnugorságot látja, akik a Bajkáltól indultak és a Volga mellékére költöztek, a szkíta korban' megismerkedtek a vassal, majd a mai Finnország területe felé vándoroltak. 5. DE LINAS (1877) és TOLSZTOJ-KONDAKOV (1889) a szibériai és a kámai bronzkort ismétlik. 6. SOPHUS MÜLLER (1882, 1905) eleinte az egész európai bronzkort Ázsiából származtatja, majd elfogadja ASPELIN álláspontját. 7. RADLOFF, KLEMETZ (1886), MARTIN (1893), KUZNYECOV (1909), O.HEIKEL (1894) Szibériában, L1HACSEV (1887), ÍYEPLUHOV (1893), SZP1CIN (1901), GORODCOV (1910) a Kámánál végez ásató- és gyűjtőmunkákat feldolgozásokkal együtt. STUKENBERG kivételével valamennyien ASPELIN elmélete mellett foglalnak állást. 8. STUKENBERG (1901) az oroszországi bronzkort önállónak tekinti. Véleménye szerint a műveltség keleti és nyugati területekkel egyaránt kapcsolatban állt és a nyugati kapcsolat hasonló a keletihez. 9. TAI.LGREN (1911, 1916, 1917) megállapítása szerint a Jenyiszej-vidék bronzkorának leletanyaga különbözik a Káma-Volga-vidék bronzkoráétól, mindkettő más és más alapokon, egymástól függetlenül alakult ki, egyik sem előzte meg a másikat, fejlődésük menete egymástól teljesen különálló. Mindemellett megjegyzi, hogy e két műveltség nem származhatott Kínából, Indiából és Iránból (!). A két műveltség összeköttetése elsősorban csak kereskedelmi jellegű volt, így keletről nyugatra és nyugatról keletre történő cserekereskedelem. ASPELIN alaptétele - miszerint a lakatlan területek vonzották volna nyugatra a finnugorságot - érvényét veszti, mivel az Aspelin óta felgyűlt anyagból kiderül az a tény, hogy mind Nyugat-Szibériának, mind pedig az Uralnak megvan a maga neolithikuma. TALLGREN a kámai bronzkor népességét a finnugorsággal azonosítja, ezen bronzkori műveltségből kialakult ananjinói és kora vaskori műveltségeket pedig már teljes biztonsággal a finnugor törzsekhez kapcsolja. 10. MERIIART (1926) az ural-altaji bronzkor kérdését lezárja. 11. IYEPLUHOV (1929) rendszerezi a minuszinszki bronzkor emlékeit. 12. KISZELJOV (1949) Dél-Szibéria őskorára vonatkozó anyagot hatalmas munkában összegzi. 13. Z BRU EVA (1952) feldolgozza a volga-kámai bronzkort.